Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

ros és polgársága számára, gazdálkodásában és mindennapi életében is a kocsmáitatás, illetve a bor forgalmazásából befolyó jövedelem.

2 A város lakossága számontartotta mindenkori jogait. Ugyanakkor azok - minden bizonnyal a 17. század eleji földesúr-püspökök és a város máig sem feltárt, de jellegét tekintve a város számára a későbbinél jóval engedékenyebb kapcsolatrendszere miatt - jelentősen módosultak is. Elég itt a Draskovich (II.) György győri püspökkel szembeni perfolyamból egy városi jogvédő - és egyben jogkiterjesztő - hivatalos emlékiratra utalni, amely a tényleges középkori kiváltságlevéllel szemben öt fő privilégiumot hangsúlyoz, amelyek sorában negyedikként a soha meg nem kapott - de például 1605 során használt - pallosjogra (jus gladii) is hivatkozik. A datálatlan forrás annak kapcsán keletkezhetett, hogy Draskovich (II.) György győri püspök 1637. július 4-ei, fertőrákosi rezidenciáján megtartott úriszékén felülvizsgálta Szombathely bomiéréssel kapcsolatos kiváltságait és a behozott borokét elutasítva csak a saját szőlőhegyen termett, saját borok szabad árusítását engedélyezte.

3 A korábbi gyakorlattal szemben, az 1550:36. törvénycikkelyre hivatkozva csupán 3 hónapos kocsmáitatást engedett a városnak, és 9 havi földesúri bormérést vezetett be. A fenti emlékirat szerint Szombathely bormérési privilégiumai először a várost és az uradalmat a 16. század derekán visszaváltó Gregorianczi Pál püspöksége idején csorbultak.

4 Ekkor „... püspök urunk ... Jiarom holnapot el vett hatalmasol az varasiaktol az idónek legh jouan, es az teöb holnapokat az varosnak e[njgete."

5 Ezzel a gyakorlattal sokáig élt a város, és földesurai békésen tűrték. Radikális változást Draskovich (II.) György püspök földesurasága hozott. Miután ahogy e panasziratban jelezték - korábban bort saját szükségére (pl.: házasság, keresztelő, kézfogó) mindenki szabadon behozhatott, ám a földesúri tisztviselők ekkor ebben is megakadályozzák őket. Sört a beteg és bornemissza embereknek mindenkor szabadon árultak, de ezt most a földesúr nem engedte. Tehát most e persorozat megkezdése és az új privilégium kiadása előtti időszak egy szakaszára tekintsünk vissza. Az 1606 és 1619 közötti adóévekből sajnos nem maradt fenn városi számadás, ezért a közösség gazdálkodása, a bevételek és a kiadások oldaláról a borjövedelmek jelentősége számszerűen egy évből sem ragadható meg. Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Szombathely Város Levéltára (továbbiakban: SzVL) Oklevelek, irományok. Titkos Levéltár (továbbiakban: Tk. Lvt.) fasc. 4. nr. 75. Rákos, 1637. július 4Az 1554- évi visszaváltásra: Horváth, 1993. 295-296. p. Az 1565. évi urbárium konkrétan e megszorítást nem említi: „Viria episcupi niter eos eduallantur, ita tarnen, ut et ipsis est libera educillaúo". Zágorhidi Czigány Balázs: Szombathelyi urbáriumok és inventáriumok a 16. századból a Magyar Országos Levéltár Urbaria et conscriptiones gyűjteményéből. Szombathely, 2000. 15. p. (Acta Savariensia; 16.) VaML SzVL Tk. Lvt.fasc. 3. nr. 55., Notandjum], sine dato.; fasc. 7. nr. 197. é. n. A „Memóriáié circa educillum Sabar[iensem]" szövegrészben a Draskovith (II.) György földesurasága előtti városi kocsmáitatásnak két periódusát különböztették meg: az egyik a régi időktől - az 1407-es privilégiumtól - eredt, ahol a földesúr és a város azonos hosszúságú ideig kocsmáltatott. A második korszakra nem ír más datálást, mint emberemlékezettől fogva és azon túl. Ez az az időszak, amikor három hónapig a földesúr, kilencig a város mért bort. Ugyanakkor e forrás azt is megjegyezte, hogy ezen időszak alatt a városnak a Káldy család birtokában harmadik kocsmája is lett; és azok egyfolytában működtek. 38