Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: Kincs István kőszegi apátplébános pénzügyei, 1899-1938

AZ ÜZLETEMBER Kincs István káplánként semmi jelét nem adta, hogy Kőszegre egy olyan jóképességű gaz­dasági szakember került, aki ritkaságszámba ment a környéken. Szemináriumi éveiről fenn­maradt egy történet arról, hogy tanulótársai „zsidó"-nak nevezték, mert egy kisebb raktárt tartott fenn, amelyből a többiek vásárolhattak, amikor nem tudtak kimenni a városba. 3 Nem tudjuk, hogy Kincs plébánossá választása indukálta-e azt a változást, amelynek következtében pályájának további részét - az írás mellett és nemegyszer lel­kipásztori hivatásának elhanyagolásával - az erős gazdasági tevékenység jellemezte. Ezt a felfogást jól szemlélteti egy későbbi történet, amelyet a hivatalában őt követő Székely László örökített meg: „Egy Jézus Szíve körmenet alkalmával lelkendezve említette káplánja, mily hatalmas tömeg vesz részt a processzióban. Jól van, brúder - jegyezte meg az apátúr - hanem azért a katolicizmus jövője mégsem itt dől el (s mutatott a templomra), hanem ott (és a Hitelszövetkezet felé mutatott). " 4 Gazdasági és pénzügyi működését vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy Kincs István törekvései, a kezdeti bizonytalankodás után határozottan a 19. szá­zad végén előretörő, az 1891-ben Rerum Novarum címmel kiadott pápai enciklika alap­ján elinduló - Magyarországon az egyházjogi törvények elleni tiltakozáshoz is kapcsoló­dó, közjogi-mozgalmi megjelenésében a néppárt tevékenységében megfogható - politi­kai katolicizmus jeleit mutatják, amelyek a kőszegi káplán, majd plébános tevékenysé­gében már elég korán a keresztényszocializmus felé hajlottak, miközben kapcsolódtak az ugyancsak ekkor egyre jobban divatozó szövetkezeti mozgalomhoz. Először is nézzük, hogy Kincs milyen cégek irányításában, alapításában és működ­tetésében vett részt tevékenysége során. Plébánosságának második évében az a megtisz­teltetés érte a pénzügyi előélettel még nem rendelkező fiatal papot, hogy majdnem egy­szerre választották be a városban működő két reményteljes cég - a Kőszegi Általános Ta­karékpénztár, valamint a Kőszegi Sörfőzde Rt. - vezetőségébe, sőt az 1876-ban alapított takarékpénztár rögtön elnökévé is tette. 5 Ez utóbbi intézet a régi - 1844-ben létrehozott ­Kőszegi Takarékpénztárhoz viszonyítva szolid, de biztos üzlet volt. 1900-ban 50.000 ko­rona alaptőkével, majd 4 milliós forgalommal és 12.000 korona körüli nyereséggel, 24%­os részesedést biztosított a részvényeseknek. 6 Egyes visszaemlékezések szerint a plébános nehezményezte a helyi pénzügyekben az evangélikusok túlnyomó szerepét. Erre bizonyí­tékként hozták fel, hogy a régi és nagyobb takarékpénztárnak éppen abban az évben lett Michaelis Izidor evangélikus lelkész az elnöke. Michaelis egyébként csaknem 20 évi igaz­gatósági tagság és rendszeresen végzett gyakorlati munka után kapta azt a posztot, 7 amit Kincs István mindenféle előképzettség és gyakorlat nélkül a másik pénzintézetnél. 3 Grozdits, 2004. 7. p. Grozdits, 2004- 29. p. A két épület egymással szemben mintegy 200 méterre helyezkedett el. A Kőszegi Altalános Takarékpénztár R. T. 48. évi mérlege és eredményszámlája 1923. évről. Kőszeg, 1924. (továbbiakban: KÁT 1923.) 4- p. 6 KÁT 1923. 5. p. Kőszegi József: A Kőszegi Takarékpénztár száz éve, 1844-1944- Kőszeg, 1944. 36-37. p. 376

Next

/
Oldalképek
Tartalom