Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Katona Csaba: Egy pillantás a szombathelyi iparra és kereskedelemre 1850-ben

továbbiakban a városban szeretné űzni. A tanács értesülése szerint azonban Tanczer­nek Rohoncon rendezetlen adóssága maradt hátra, amit az érintett nem is tagadott. A tanács ezért arra kötelezte ó't, hogy adósságának törlesztése után folyamodjon ismét az engedélyért. 39 Január 30-án Kovács Imre, a Csongrád megyei Mindszentről származó, de Ja­kon élő asztalos folyamadott letelepedési engedélyért. Azt a választ kapta, hogy ha a szombathelyi asztalos céh is beleegyezik - azaz, felveszi tagjai közé a betelepülni szán­dékozót -, akkor kérését teljesítik. Ez az eset kiválóan példázza a céhek változatlanul működő „önvédelmi mechanizmusát". 60 Egészen más okból kapott időleges elutasítást 1850. február 9-én Kallivius Jó­zsef 30 éves, római katolikus, a Szilézia troppaui kerületében lévő Zachmantelből szár­mazó vargasegéd. O mestervizsgára kért engedélyt, mire azt a választ kapta, hogy előbb hozzon hazájából elbocsátó levelet. Egyértelmű, hogy ez esetében az elbocsátó levél jo­gos követelése mögött vélhetően nem húzódott meg egyéb szándék, hiszen Kallivius engedélyt kapott, hogy az elbocsátó levél megérkeztéig - ami nyilván nem kevés időt vett igénybe - segédként dolgozzon Szombathelyen. 61 Április 13-án Megyaszay Lajos kérését utasította el a város. A római katolikus kereskedő Debrecenből szándékozott Szombathelyre költözni, ám miután magavisele­téről szóló bizonyítványát 1846-ban állították ki, az a határozat született, hogy nem kaphat engedélyt, amíg nem mutat be igazolást az azóta eltelt időszakról. 62 Valamennyi példa mutatja, hogy az iparosok és kereskedők - hol sikertelen, hol sikeres - betelepülés kísérletei ugyanolyan intenzívek voltak 1850-ben is, mint a mege­lőző években. Ugyancsak működött az, a tipikus - és a nagy történelmi korszakhatáro­kat „nem tisztelő" - céhes mechanizmus is, amely szerint az apák tekintélye meggyorsí­totta fiuk előrejutását. így például 1850. március 28-án Horváth Péter 22 éves, római katolikus, a Sopron megyei Zsirán született szabósegéd folyamodott, amelyben „... liszt és egyébb aprólékosságokkali való kereskedés ..." 63-re kért engedélyt. Mivel édesapja átvál­lalta az ezzel járó anyagi terhek viselését, 15 forint bolti díj lerovása ellenében kedvező választ kapott. 64 Fenti példánkban a kirótt összeg megfizetésével segített az édesapa, de az atyai te­kintély ennél direktebb módon is érvényesülhetett. A szombathelyi szűrszabó céhhez besze­gődött és ott felszabadult legények adatait rögzítő, 1774 óta vezetett és még az 1850-es években is használt kötet két bejegyzése Balog Pál céhmester közbenjárásáról tanúskodik: az apa Pál nevű fia előrejutását gyorsította meg. Az első, 1850. január 12-én kelt bejegy­zés szerint a céhmester fia inasnak szegődött 3 esztendőre egy másik céhbeli mesterhez. iy VaML Szvktjkv. 1105/1849-1850. 60 VaML Szvktjkv. 1133/1849-1850. 61 VaML Szvktjkv. 1149/1849-1850. 62 VaML Szvktjkv. 1408/1849-1850. 63 VaML Szvktjkv. 1359/1849-1850. 64 Uo. 351

Next

/
Oldalképek
Tartalom