Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Katona Csaba: Egy pillantás a szombathelyi iparra és kereskedelemre 1850-ben
Összesen 59 kereskedő neve található meg a dokumentumban. Ezek közül 15 volt rőfös, 12 fűszeres, 6-6 személy pedig lisztkereskedő, vegyeskereskedő, azaz szatócs - a dokumentumban a német greißler szó olvasható - és vaskereskedő volt, míg 4 fő könyvkötéssel foglalkozott. A kereskedés többi ága - így például a bútorkereskedés, cukorárusítás - csak elvétve fordul elő. Az adatok kellőképp érzékeltetik az 1850. évi szombathelyi kereskedelem szerkezetét, amelyben elsősorban a könnyűipar hagyományos termékei domináltak. Különösen feltűnő a rőfösök és fűszeresek magas aránya. E szerint elsődlegesen a legalapvetőbb cikkek kereskedelme volt nagyobb arányú Szombathelyen: az étkezést és az öltözködést, vagyis a legalapvetőbb mindennapi szükségleteket megcélzó értékesítésé. E helyütt érdemes ismét visszautalni Tilcsik György már idézett tanulmányára, amelyből egyértelműen kiviláglik, hogy 1847-ben Szombathely például a gabona és a gyapjú forgalmazásában messze megelőzte az akkor egyébként még népesebb Kőszeget. 23 Ez azt is jelentette, hogy Szombathely Vas vármegyén belül egyértelműen vezető szerepet játszott az e termékekhez kötődő ipari és kereskedelmi tevékenységben. Nyilvánvaló, hogy 1850-re ez a helyzet nem változott, nem változhatott meg, amint azt a fenti összeírás adatai is igazolják. A kereskedőcégek kapacitását érzékelteti a segédek és tanulók száma. Segédet összesen 14 kereskedő tartott, közülük egynél többet mindössze 4: Tempel Ferenc fűszeres, Koller József rőfös és egy Meyer nevű könyvkötő 24 2-2 segédet foglalkoztatott, míg Zanelli Ferenc fűszeres 4-et! A segédet foglalkoztató 14 kereskedő közül 5 volt fűszeres - Szele József, Tempel Ferenc, Neuman Salamon, ifj. és id. Zanelli Ferenc -, 3 Scharf Gyula, az említett Meyer és Lenk Pauer - pedig könyvkötő, vagyis a segédek alkalmazása elsősorban e szakmákra volt jellemező Szombathelyen a vizsgált évben. 22 kereskedő foglalkoztatott tanulót, akiknek száma a kereskedők többségénél 1 volt, és csupán 7 olyan kereskedőt írtak össze, akinél legalább 2 tanuló dolgozott. Schmidt István rőfös, Zombory Rudolf vasárus, a már említett Tempel Ferenc fűszeres és Zechmeister János fűszeres mellett 2-2, Anton János, valamint idősebb és ifjabb Zanelli Ferenc fűszeresek mellett 3-3 fő inaskodott. Elsősorban a fűszeresek alkalmaztak tanulókat, hiszen a 12 szombathelyi fűszeresből 9 mellett szorgoskodott legalább 1, a mesterség alapjait elsajátító fiatal. A 15 rőfösből 6 mellett ugyancsak tanuló dolgozott, míg a 4 könyvkötő mindegyike igyekezett tudása javát átadni l-l tanulónak. Az összeírás megjegyzés rovata csupán egyetlen dologról árulkodik, nevezetesen, hogy ki volt zsidó a kereskedők közül. Az 59 főből összesen 20 neve mellé írták be, hogy izraelita - illetve, ahogy a forrásban olvasható: „izralita" -, ami azt jelenti, hogy az összeírtak valamivel több, mint egyharmada volt Mózes-vallású. A szombathelyi ipar fentebb vázolt szerkezete a későbbiekben is csak lassan változott. Másfél évtizeddel később, 1865-ben összesen 34 cég működését jegyezték fel a váTiksik, 1982. 439-459. p. A név vélhetően Mayer Ferenc könyvkötőt takarja. VaML Szombathely város községtanácsának iratai. Jegyzőkönyvek (továbbiakban: Szvktjkv.) 1219/1849-1850. 346
