Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Kereskedők Szombathelyen a 17. század első évtizedeiben

akik mind a 35 tung eladásra előkészített mézet fúróval megfúrva ellenőrizték. Miután annak minőségét jónak találták, azt - fölöttébb magas - tungonkénti 21 ft 50 dénáros árat ajánlva lefoglalták, és az ígért összegből 150 ft-ot ott helyben kifizettek. A jelenleg feltárt dokumentumokból az teljes pontossággal nem állapítható meg, hogy Baricz ter­melő, vagy helybeni felvásárló, esetleg mindkettő volt. A méz mennyiségét tekintve nem kizárt a helybeni felvásárlás lehetősége. E megállapodást és a [sajtos]káli vásárt 54 követően a vevő asszony kissé megkésett lépést tett: fiát Bécsbe küldte, annak megtu­dakolására, hogy ott mennyi a méz ára. A fiú visszatérve közölte, hogy tungonként 18 ft-nál többért nem lehet eladni. A felperes asszony ezután visszakozni akart az üzlettől, és a foglalót visszakövetelte. Eközben derült ki, hogy az adott mézről már egy soproni vásárló - valószínűleg az említett [sajtos]káli vásár idején felbukkant személy - is in­formálódott, és arra vevőként számított. Ezért ez az újabb fél a vitatott mézet a bírói hivatalt viselő Tapolczay Pál deákkal jogsérelmére hivatkozva letiltatta. 55 A vélt vagy valós eladási árból származó különbözet jelenik meg Takács János 1614 nyarán a Szele Mihály ellen indított perében is. A felperes szerint 16 ft-ért adta el a méz tungját, míg Szele azt állította, ő 14 ft-nál többért nem szokott venni. 56 A bécsi kereskedéssel kapcsolatos esetek mellett a Szabó Miklós és Szabó Má­tyás közötti, 1617-ben lezajlott per csupán azért érdemel figyelmet, mert az Szombat­hely és a királyi Magyarország egyik kiemelkedő kereskedelmi csomópontja, Nagy­szombat közötti kapcsolatra utal. 1616. december 6-ára több szombathelyi ember sze­kerekkel vásározni ment Nagyszombatba. 57 Már több adat szól a korban jelentős kereskedelmet folytató Pozsony megyei Somorja mezővárossal való kapcsolatokról. 1607 novemberében Gerencsér Péter és Kovács Benedek, a csallóközi mezőváros lakói Mészáros Miklóst és szolgálóját amiatt perelték, hogy ők Szombathelyre jőve, tőlük 200 ft-ért ökröket vettek, azokat a vámot megfizetve a Sorokról elhajtották, de az alperesek utánuk menvén, a jószágokat fegy­veres kézzel Söpténél elragadták. Mint az somorjaiak tanúvallomásaiból kitűnik, első­ként a szombathelyiek mentek Somorjára, és ott Kis András házánál, tanúk előtt, írá­sos kötelezvényt adva és az áldomást elfogyasztva kötötték meg az üzletet. 58 Csak való­színűsíthető, hogy kistételű állatkereskedés és abból fakadó adósság állt azon per hátte­rében is, amelyben Puida (?) Gergely a csallóközi Szabó Mátét azzal vádolta, hogy ő a lovát a bíróval lefoglaltatta. 59 Valószínű, hogy a Sopron vármegyei Sajtoskál településről van szó. A település mézkereskedelemben betöltött szerepére: Szende, 1998. 89-90., 98. p. Dominkovits, 1997. nr. 1020. Dominkovits, 1994. nr. 932. Dominkovits, 1997. nr. 1327. A közzétett nagyszombati végrendeletekben szombathelyi polgár irányába tett testálás nem található. Lásd: Németh Gábor: Nagyszombati testamentumok a XV1-XVI1. századból. Bp., 1995. 171 p. (Bibliotheca humanitaris historica) Benczik - Domominkovits, 1993. nr. 144. Dominkovits, 1994. nr. 552. 317

Next

/
Oldalképek
Tartalom