Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: Iparosok, kereskedők a 14-17. századi Kőszegen

Az uralkodói adományok vagy engedmények - akár közvetett, akár közvetlen formában - kiváló forrást jelentenek a kutatás számára. Ez utóbbira igen jó példát nyújt Erzsébet királyné 1385. július 7-én kelt oklevele.

8 Ennek előzménye az volt, hogy a város királyi várnagya közvetlen ellenőrzése alá akarta vonni a polgárok nyersanyagvásárlását, így többek között a fa, a kovácsszén, a szőlőkaró és deszka behozatalát, azaz a helyi ipar nyersanyag-beszerzését. Az udvar tehát arra is kész volt, hogy a városi ipar védelme érdekében akár saját várnagya hatalmát is korlátozza. Ez a 14- századi fejlődés Kőszeg históriájában az a korszak volt, amikor véglegesen megszilárdultak a város határai, mely folyamat nélkül elképzelhetetlen lett volna Kőszeg jogi, gazdasági és területi autonómiájának kialakulása. Ez fordítva is igaz, hiszen a város területi és egyéb önkormányzati integritása ebben a folyamatban a kereskedelem és a kézműipar intézményes védelmét is biztosította. A KERESKEDELEM ÉS A CÉHES IPAR VISZONYA A ló. SZÁZADI KŐSZEGEN A 15. században Habsburg magánzálogba került Kőszeg kézműipara szoros kölcsönhatásban fejlődött, ám a török terjeszkedés aló. század derekára csaknem teljesen elzárta a kelet-nyugati irányú kereskedelmi utakat. De nem teljesen. Utóbbit hangsúlyozni kell, mert vannak arra adataink, hogy a török által elfoglalt területekkel is volt a városnak kereskedelmi kapcsolata. 1571-ben például Bécsből azt a figyelmeztetést kapta a város, hogy tudomásuk szerint Sziget (ma: Szigetvár) 1566-ban történt eleste óta magyar, vend és horvát kereskedők Bécs helyett Kőszegen szerzik be a német és a török árukat.

9 Sziget elfoglalására igen gyorsan reagáltak Kőszegen, hiszen az egyik helyi polgárházban már 1567-ben találtak török árukat.

10 A források alapján úgy tűnik, hogy Bécs és Kőszeg között egyfajta kereskedelmi „kisháború" alakult ki, melynek részeként Bécs sem hagyott fel azzal, hogy a török kézre került magyar országrészekkel fenntartsa a kereskedelmi kapcsolatokat. 1584-ből is vannak adatok a török árúkkal folytatott kereskedelemre," és arra is, hogy innen az 1590-es évek első felében a hódoltsági területekre szállítottak gabonát.

12 Emellett adatok igazolják, hogy a Bécsi-medence és az Adria között a korábbinál sokkal élénkebb kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki, azaz a kelet-nyugati irányú kereskedelmet kezdte felváltani a dél-északi irányú. Forrásaink szerint Kőszeg számára a 17. század közepéig a főbb kereskedelmi utak Dél-Németország (Nürnberg), AlsóAusztria (Bécs), Stájerország (Bécsújhely (ma: Wiener Neustadt, Ausztria); Fürstenfeld (ma Ausztria); Radkersburg (ma: Bad Radkersburg, Ausztria)), valamint a VendVaML KFL Tk. Lvt. 19. sz. Buda, 1385. július 7. Erzsébet királyné oklevele a kőszegi várnagynak. VaML KFL Acta Miscellanea (továbbiakban: Acta Misc.) Bécs, 1571. január 19. 10 VaML KFL Acta Misc. Kőszeg, 1567. január 2, 11 VaML KFL Acta Misc. (Magyar)óvár, 1584. április 2. 12 VaML KFL Acta Misc. Bécs 1593. december 28., 1595. október 4. 302