Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: Iparosok, kereskedők a 14-17. századi Kőszegen

BARISKA ISTVÁN IPAROSOK, KERESKEDŐK A 14-17. SZÁZADI KŐSZEGEN CÉHTÖRTÉNET EGYHÁZTÖRTÉNETI KÖNTÖSBEN Az európai kézművességnek azonos gyökerei abból származnak, hogy múltja a falu és a város közötti munkamegosztásból ered. Ismeretes, hogy a fokozatosan megerősödött, és ennek nyomán mind jelentősebbé vált céhek földesúri, vagy pedig városi ellenőrzés alá kerültek, mely magában hordozta a fejlődés következő fázisát, nevezetesen azt, hogy a kézművesek a belső piacot felosztották maguk között. A fejlődés korai, 14-15. századi szakaszából viszonylag kevés, éppen ezért nagyértékű adatokkal rendelkezünk, mely adatok egy része közvetett jellegű. A 16. században Kőszegen „Zechmeister"-nek, azaz céhmesternek nevezték a város számadásokat vezető - később kamarásnak titulált - hivatalnokot. Ez tehát azt jelenti, hogy a városi közigazgatás beépítette struktúrájába a céhekben használatos elnevezést, melynek hátterében egy érdekes jelenség állt. A középkorban mind Sopronban, mind pedig Kőszegen tetten érhető, hogy az egyház küzdelmet folytatott az eretnekség ellen. A kézművesek - pontosabban az egyes kézműves-iparágak - akkoriban az egyház égisze alatt fraternitásba szerveződtek. Egyegy céh létrehozatalakor az első lépés tehát az volt, hogy oltárt alapítottak. Ez egyben azt jelentette, hogy a mesterek egy-egy csoportja az adott oltár védőszentjének védelme alatt álltak, mely védőszentet a fraternitás zászlaján természetesen ábrázoltak. E testületek voltak a jámbor testvériségek.

1 Az a tény, hogy a 16. századi kőszegi forrásokban a városi kamarást még mindig céhmesternek nevezik, ide vezethető vissza. Az a szoros összefüggés tehát, amely a város, az ott működő kézművesség, annak közvetlen ellenőrzése, továbbá a kézműves beneficiumok vezetője között állt fenn, névátvételhez vezetett. Ebben tehát a céhmester nem egyszerűen az adott céh választott vezetőjét, hanem a városi számadásokért felelős hivatalviselő személyt jelentette. Ez közvetve azt bizonyítja, hogy a 14-15. századi Kőszegen a kézművesség a védőszentek védelme alatt állt. Kőszegen a 17- század derekán került sor az utolsó oltárrombolásokra. Azokat a középkori oltárokat, amelyeket a korabeli kőszegi céhek alapítottak, 1654-ben rombolták le a protestánsok a Szent Jakab-templomban.

2 Ez az esemény a vallásháború egyik fejezeteként vonult be a történeti köztudatba. M Fehér Jenő: A középkori magyar inkvizíció. Buenos Aires, 1968. 188-189. p. Chernél Kálmán: Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja. 2. rész. Múltkor. Szombathely, 1878. 81. p. 299