Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Mérnökök a szombathelyi városvezetésben 1886 és 1945 között

szűk pénzügyi keretek, másrészt a politikai érdekharcok miatt a szakmai érvekkel néha szembeforduló közgyűlés határozatai szabták meg. Az engedélyezett tervek, beruházások kivitelezésében azonban teljes szakmai szabadságot élveztek, legjobb tudásuk szerint intézhették az ügyeket, ezáltal pedig a város fejlődésére, infrastruktúrájának és külső képének alakítására döntő befolyást gyakoroltak. Nem volt tehát mellékes, hogy ezt a posztot milyen szakmai felkészültségű emberek töltötték be. A városi mérnökök generációi és szakmai munkásságuk értékelése A vizsgált korszakban három mémöknemzedék váltotta egymást a városvezetésben. Az első generációt képviselő Müllner Ignác szakmailag még nem volt olyan képzett, mint utódai. Külföldön, Bécsben végezte műszaki tanulmányait, de mérnöki oklevele nem volt. Ez a korszakban mégsem volt meglepő, mert az egyetemi szintű hazai mérnökképzés a Királyi József Műegyetem kapuinak megnyitásával az 1871/1872-es tanévtől indult be, amikor Müllner már a negyvenes éveiben járt. Szakmai gyakorlata és tudása ennek ellenére megfelelt az elvárásoknak. Mivel alkalmasnak találták a feladatok elvégzésére, a városvezetésnek eszébe sem jutott, hogy pályázatot hirdessenek a mérnöki poszt betöltésére. Az 1880-as évek Szombathelyén egy Müllner Ignáchoz hasonló képzettségű személy maradéktalanul el tudta látni a városi mérnök teendőit, mert szakmai szempontból nagy kihívást jelentő újszerű feladatok nemigen jelentkeztek. Amikor azonban Éhen Gyula polgármester 1897-ben meghirdette modernizációs programját, már friss erőre, képzettebb mérnökre volt szükség a fejlesztések kivitelezéséhez. A mérnöki szék Müllner Ignác halálával pontosan ekkor üresedett meg. Adva volt tehát a lehetőség a váltásra, hogy egy újabb nemzedék vegye át a műszaki ügyek irányítását. Ehhez, a második generációhoz tartozott Szilárd Emil - akinek munkássága a város életében csak rövid epizódot jelentett - és Bodányi Ödön. Ok már mindketten okleveles mérnökök voltak, és pályáztatás útján, komoly megmérettetés nyomán választották meg őket. Bodányi Ödön még ahhoz a generációhoz tartozott, akik a szerényebb színvonalú hazai képzés miatt inkább külföldön folytattak tanulmányokat, és szereztek mérnöki oklevelet. Bodányi ezért nem a már működő budapesti Műegyetemen, hanem Németországban, a magasabb szintű képzést nyújtó müncheni egyetemen diplomázott. Szilárd Emil és Bodányi Ödön mérnökségének időszakában vált Szombathely modern várossá. Bodányi 1921-ben bekövetkezett halálával egy olyan sorsfordító pillanatban adta át helyét az újabb mérnökgenerációnak, amikor egy vesztes háború és a trianoni békediktátum következtében az ország - és benne nem kevéssé Szombathely élete is új alapokon folytatódott, így a mérnöki hivatal működését is újjá kellett szervezni. A hivatal élén bekövetkező váltás tehát ismét egy alkalmas pillanatban történt meg. Az 1. világháború után jelentkező, harmadik nemzedék képviselői - Niessner Aladár, Biczy Elemér és Tóth János - egy megújult szerkezetű mérnöki hivatalt vettek át, illetve alakítottak ki. Ök már valamennyien Magyarországon, a képzés színvonalában a nyugat-európai nívóhoz fokozatosan felzárkózó Műegyetemen szerezték oklevelüket. Szakmai ambíciókkal telítve, fiatalos lendülettel érkeztek, és helyezték új alapokra a Szombathely város mérnöki hivatalában folyó munkát. E nemzedéknek a korábbi korszakot jellemző nagyszabású beruházások kivitelezése már nem adatott meg. 292