Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Fürdővendégek Tárcsán a 19. század második felében

mindnyájan a természet szenvedő gyermekei, kiket egy közös cél vezérelt ide, üdülést keresni az édesanya kebelén."

6 - szólalt meg a romantikus érzéseket idéző hang az 1865-ben megjelent tárcsái fürdőkalauzban. Nagyon sokan figyelmeztettek arra, hogy a fájdalom és a betegség nincs tekintettel sem a vagyonra, sem a származásra, egyenlően sújtja az embereket. A társadalmi különbségtétel - ha megszokott is volt - sértődéssel, kellemetlen érzésekkel járhatott együtt a fürdőhelyen, ahol éppenséggel nem klikkek kialakulására, hanem az etikettől mentes feloldódásra lett volna szükség.

7 Magyarországon a származására büszke, de társadalmi pozícióját elvesztő, volt birtokos nemesség viselkedése okozta a legtöbb problémát. A társadalmi hierarchia a fürdőbeli élet számos területén kifejeződhetett. A kiegyezés előtti években például Szliácson még élt a rendi elkülönülés emléke, hiszen a három tükörfürdőt nem sokkal előbb még hármas - úri, polgári és paraszt - megosztásban használták. A polgári társadalomban eltűnt, rendi korlátok helyére másféle megkülönböztetés lépett: a szegényebb vendégek „népfürdője". Igaz, a párhuzam nem pontos, mert a forma alacsonyabb színvonalú szolgáltatást és árat jelentett, de nem kötelező elkülönülést. Továbbá azoknak is lehetőséget biztosított a gyógyfürdő használatára, akik anyagi helyzetük miatt nem tudták megfizetni az általános szolgáltatásokat. A 19. század végén jött egy étkezési forma, a „table d'hote",

8 amely számos kortárs hite szerint leginkább hivatott volt eltüntetni a társadalmi különbségeket. A fürdőorvosok mind üzleti szempontból, mind meggyőződésből törekedtek a társadalmi válaszfalakat ledönteni. Szorgalmazták a közös vendégasztal elterjesztését, mert így az étkezésnél egymás mellé ültethették az egymástól eltérő rendű-rangú vendégeket.

9 A TÁRCSÁI FÜRDŐÉLET Tartcsafürdőn (ma: Tatzmannsdorf, Ausztria) a gyógyidény május végével kezdődött és általában szeptember végéig tartott. Mivel a településre a tavasz általában későn köszöntött be, júniustól július végéig volt a legtöbb vendég. A legnagyobb látogatottság azonban júliusban, általában az Anna-bált megelőző hetekben volt. A megérkezés után a vendégek bejelentették a nevüket, lakóhelyüket a fürdőépületben lévő irodában. A 35 kr-os fürdőjegyeket is itt tudták megváltani, valamint befizették az ún. kurtaxát, vagyis a gyógydíjat, amely kezdetben 2 ft volt személyenként. Ebből fizették a zenészeket, valamint a különféle javításokat és fejlesztéseket. A fürdőorvos a „Forráshoz" címzett épületben lakott, aki „gyógyterv"-et készített az őt felkeresőknek. A vendégek reggelente 5 és 6 óra között keltek fel, majd ásványvizes ivókúrát vehettek. A fokút közelében minden reggel egy órán keresztül vidám zene szólt, és az árnyas fasorok és 6 Kása, 1999. 160. p. 7

Uo. Table d'hote = közös vendégasztal. 9 Kosa, 1999. 161-162. p. 235