Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Fürdővendégek Tárcsán a 19. század második felében

BAJZIK ZSOLT FÜRDŐVENDÉGEK TÁRCSÁN A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN FÜRDŐÉLET A MONARCHIÁBAN Ha I. Ferenc József császár és király alattvalói közül valakinek utazni támadt kedve, és pénze is volt hozzá, a határok átlépése nélkül és viszonylag kis távolságon belül egymástól olyan sok, egymástól eltérő éghajlatú területre juthatott el, mint amennyit egyetlen más, európai ország sem kínált. A 19. század végére kialakult sűrű vasúthálózat megteremtette a még gyermekcipőben járó idegenforgalom prosperitásának előfeltételeit, noha a tömeges turizmus még ismeretlen fogalom, a szórakoztató jellegű utazás pedig csak a módosabb rétegek kiváltsága volt. Az 1850-es évektől rohamos fejlődésnek indult a fürdőturizmus, amelyet a statisztikai adatok is tanúsítanak. A gyógyfürdők közül a legjobbak technikai és kényelmi szempontból egyaránt a legmodernebb színvonalon álltak. Az Osztrák-Magyar Monarchiát joggal tartották tehát gyógyfürdő-paradicsomnak. Az idegenforgalmi központok fejlődése azonban már ekkor is szorosan kapcsolódott az ott megjelent prominens személyekhez. E tekintetben például Abbázia valóságos császári és királyi üdülőhely volt, hiszen nemcsak számos főherceg és főhercegnő - köztük a trónörökös pár, Rudolf és Stefánia - választotta üdülőhelyéül, hanem a német, a román, a svéd és a luxemburgi uralkodók is, akik egyúttal jelentős összegeket is befektettek a luxus fürdőhelyen.

1 A polgárosodás csírái, a polgárosuló életforma lehetővé tette, hogy ne csak azok keressék fel a fürdőhelyeket, akik valamilyen betegséggel küszködtek, hanem azok is, akik egyszerűen pihenni, nyaralni akartak, vagy éppen a társas életben keresték a változatosságot. A feudális viszonyok lazulásával, majd lassú megszűnésével egy sereg olyan foglalkozási ág is megszületett, amelynél nem a föld művelésének terminusai szabták meg a dolog- és a szabadidőt. Egyre több földesúr is megengedhette magának, hogy a nyári aratás idején ne tartózkodjék feltétlenül otthon. A polgárság anyagi erejének növekedésével pedig arányosan nőtt a fürdőhelyek látogatottsága. így alakult ki az a nyaralási forma, amely alapjában véve ma is általános.

2 A modern fürdőélet kialakulásához nélkülözhetetlen volt a polgári életformával járó új szabadidő-fogalom, amit a korábbi idők embere elképzelni sem tudott. A vagyoReden, Alexander Sixtus von: Az Osztrák-Magyar Monarchia. Történelmi dokumentumok a századfordulótól 1914-ig. Bp.-Salzburg, 1989. 178-186. p. Petneki Áron: Fürdőhelyek és a társasági élet. = História, 1993. 2. sz. 23. p. 233