Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: A 14-17. századi kőszegi elit
sát" képezhették, hiszen ténylegesen az is volt a végső' cél, hogy a belsőtanács a belvárosi polgárok kizárólagos testületévé váljon. Ez a folyamat azt eredményezte, hogy a belsőtanácsi tagságot egyfajta vagyoni szelekció kísérte. A kutatás mai állása szerint egészen biztos, hogy a város kőházai a 16. század második felében épültek, 17 tehát a belvárosi polgárok lényegesen értékesebb ingatlanok tulajdonosai voltak, mint korábban bármikor. Jó példa erre a belvárosi Erhardt Inckhofer-féle - a mai Jurisics tér 5. szám alatt álló - ház, amely 1556-ban tűzvész áldozata lett, ám tulajdonosa - igazolhatóan kőből és téglából - újraépíttette. 18 Ez a történeti Belváros önmagához képest való tényleges felértékelődésének kezdetét jelentette, mely folyamat megnövelte a belvárosi polgárság belsőtanácsbeli jelenlétét is. Az a körülmény is ezt igazolja, hogy a belsőtanácsban elfogadott gyakorlattá vált belsőtanácsnokká választott külvárosi polgárok Belvárosba való költözésének megkövetelése és kikényszerítése. A vagyoni szelekció érvényesítése a belsőtanácsban így tehát egy ideig nem volt átjárhatatlan határ a két tanács között, ám már kezdettől fogva igény mutatkozott az elitszerű elkülönülésre. Ez történt Gazdag Gáspárral, aki 1576-ban a Magyarváros polgáraként került a belsőtanácsba, ám csupán három esztendővel később szólították fel a beköltözésre. Ugyancsak 1579-ben és hasonlóan járt a Németvárosban élő és belsőtanácsnokká választott Fabian Kürschner és Hanns Schön, akiket - csakúgy, mint a már említett Lorencz Veitet egy évtizeddel később -32 aranyforintos büntetéssel fenyegették arra az esetre, ha elmulasztanák a belvárosba való beköltözést. 19 Ezek az esetek azt igazolják, hogy Kőszegen alig egy évtizeddel a kétszintű városigazgatási rendszer létrejötte után már megkezdődött a belsőtanács elitcsoporttá való alakulása, és ezzel megkezdődött a belvárosi lakóingatlanok tulajdonlásának stabilizálása. Az, hogy ez valóságos szándék volt, Hosztódy Tamás példája intett. Hosztódy 1584-ben a belsőtanács tagja, ám 1586-ban a Magyarváros egyik tanácsosa volt. 20 Ennek hátterében minden bizonnyal az állt, hogy nem tudott vagy nem akart a Belvárosba költözni. Egyértelmű tény, hogy a kőszegi külvárosok polgáraira számára nem csekély hátrányt jelentett, ha belsőtanácsossá választották őket, hiszen vagy belvárosi ingatlant kellett vásárolniuk vagy nem csekély büntetést kellett fizetniük. Ezért a belsőtanácsosi tagsággal összekapcsolt ingatlanvásárlási kényszer lényegében olyan, mintha vagyoni feltételekhez kötötték volna a tagságot. Miután ez a kényszer a belsőtanácsossá választott személyek közül csak a külvárosokban lakókra vonatkozott, e kikötés nem volt általános érvényű. Ugyanakkor feltűnő, hogy amíg az 1570-es években 3 esztendő volt a türelmi idő, addig a külvárosban lakó és 1598-ban belsőtanács tagjának F. Mentényi Klára: Reneszánsz építészet Kőszegen. In: Kőszeg, 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Szerk. Bariska István, Söptei Imre. Kőszeg, 2000. 32-33. p. 18 VaML KFL Telekkönyv, 1570. 84. p. 19 VaML KFL Protocollum, 1576-1582. 146. p. Kőszeg, 1579. április 26. 20 VaML KFL Protocollum, 1583-1591. 143. p. Kőszeg, 1586. április 27. 229
