Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kivándorlás Vas megyéből a 19. század második felétől az 1. világháborúig
Ehen hosszasan elemezte a kivándorlás lélektani okait, de igyekezett annak gazdasági oldalát - mint a kiváltó okok egyikét - bemutatni. Álláspontja szerint a kifejezetten agrár jellegű megyében a parasztgazdáknak át kell teljesen térjenek a belterjes gazdálkodásra és sokoldalúvá kell tegyék a parasztgazdaságot. Ugyanakkor azonban a kivándorlás megakadályozásának legfőbb eszközét abban látta, hogy minél több gyár és ipartelep létesüljön, ahol tisztességes munkabér biztosítása mellett állandó foglalkozást és biztos megélhetést találhatnak az emberek. Mindezek mellett fontosnak vélte, hogy földhöz jussanak a zsellérek és a mezei munkások, valamint a parasztcsaládok kötelékéből kiszabaduló férfiak és nők. 15 Mindezekre valóban szükség lett volna, hiszen Vas megyéből a kivándorlás olyan jelentékeny volt, hogy országos viszonylatban is számottevőnek tartották. 1899től fokozatosan emelkedett a kivándorlók száma, amely 1905-ben 4234 főben tetőzött, és ezt követően 1914-ig fokozatosan csökkent. Az Amerikába irányuló kivándorlás a 3/4 részben német, az ötödrészben horvát lakosságú németújvári járás tekintett vissza a leghosszabb múltra, amelynek intenzitása azonban rendkívül változatos lefolyás után 1910-től határozottan visszaesett. Ez nem mondható el a németújvárival szomszédos és az abszolút többséget elérő német lakosság mellett jelentékeny magyar és vend kisebbséggel bíró szentgotthárdi járásról, amely több mint 6000 kivándorlójával az első helyet foglalta el a vármegye járásai között. E két járással szomszédos, szintén határszéli felsőőri és muraszombati járásból az első többségében német, a második vend lakosságú - szintúgy sokan próbáltak szerencsét a tengerentúlon, ám a kőszegi, a szombathelyi, a vasvári és a sárvári járásokban az amerikai kivándorlás szerepe már korlátozottabb volt. Ugyanakkor a megye keleti részén fekvő és színmagyar népességű celldömölki járásból indultak jelentősebb kivándorló csoportok az újvilágba. Vélhetően Vas megye nyugati területein az évtizedekre visszanyúló ausztriai kivándorlás módosult, más irányokba terelődött formáját jelentette az Amerikába irányuló migráció. Tény, hogy az őrvidéki magyarság történetére e kivándorlási hullámok nem elhanyagolható hatást gyakoroltak. A magyarok mellett, az itt lakó németek, horvátok és vendek is vándorbotot fogtak ekkor. Az is tény, hogy a magyar nyelvterület legnyugatibb szegélyén a magyarság számának 20. században bekövetkezett fogyása, a népességszám erőteljes csökkenése az Amerikába való kivándorlással is összefüggött. A kivándorlók a Dunántúl egybefüggő területéről, Vas, Veszprém, Somogy és Tolna megyékből származtak, és már nemcsak Észak-, hanem Dél-Amerikát is célpontnak tekintették. Ezekben a vármegyékben már 1882-ben regisztrálták az első kivándorlókat. A dunántúli kivándorlás figyelemreméltó arányokban a filoxéra megjelentésével egyidejűleg kezdődött, majd az idegenből hazaérkezett pénzküldemények is elősegítették a kivándorlás terjedését, valamint kivándorlási ügynökök káros tevékenysége is hozzájárult ehhez a folyamathoz. ló 15 TI Uo. A Magyar Szent Korona Országainak kivándorlása és visszavándorlása, 1899-1913. Bp., 1918. (továbbiakban: Kiv., 1899-1913.) 53-54. p. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat; 67.) 186
