Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Horváth Sándor: Magyarok és horvátok együttélése Vas megyében a 19. század második felében
majd az ő dolga leszen." }i A történetet hasonlóképpen idézte fel Bozzay Gáspár szolgabíró is az alispáni hivatalnak szóló jelentésében, ugyanakkor beszámolt néhány figyelemreméltó részletről is: „... midőn oda értem a község északi részén, a templom és a paplak előtti téren, egy nagy számú vörös tollakkal díszített tömeget, élükön Sarkady Elemér és Szecsődy N.nel találtam ..." 34 . Minden bizonnyal az ellenzékiek szimbóluma volt a vörös toll, bár az is elképzelhető, hogy ez - mármint, ha e tollakat a férfiak a kalapjukba tűzték - talán csak a nardai horvátok egykori viseletének egyik eleme volt. Bozzay a falu vezetői után érdeklődött a tömegtől, de az emberek kijelentették, hogy sem a bíró, sem helyettese, sem az esküdtek, sem pedig a képviselők nincsenek a faluban. A szolgabíró azonban néhány esküdte, valamint képviselőt felismert és meghazudtolt. A tömeg nagyobbik része - mintegy 70-80 ember - miután tüntetőleg Pázmándy Dénest éltették, elvonultak a falu másik végébe. Miután a délelőtti nardai incidenst követően, dél tájban hasonló eset játszódott le Felsőcsatáron is, a szolgabíró arra a megállapításra jutott, hogy „... az itt is kevés számú szabadelvű párti választók annyira megfélemlítve vannak, hogy e legkomolyabb következményektől tartanak, hogy tehát a választók, szabad választási joga bíztosítassék s a rend fenntartathassék, szükségesnek kell kijelentenem azt, hogy Nagy Nardára azonnal s minden késedelem nélkül, egy szakasz lovasság kirendeltessék ..."^ Ez megtörtént, és a lovas szakaszt csak a választások befejeztével rendelték vissza. 36 Az ellenzék ennek ellenére vesztett, és így 1884-től a szombathelyi választókerület országgyűlési képviselője Kuncz Adolf, a szabadelvű párt támogatottja lett. 3 ' Történt mindez annak ellenére, hogy az ellenzék a kormánypártiak ellen hangolt választókat, és ezt a legerőteljesebben éppen a nemzetiségi településeken valósította meg. Szentkatalinban például az ellenzékiek megverték a hovárdosi (ma: Harmisch, Ausztria) és a horváthásosi (ma: Kroatisch Ehrensdorf, Ausztria) bírót. Az esetről a németújvári szolgabíró az alispánnak küldött táviratában így számolt be: „... hovárdosi és horvát hásosi birák tegnap 4 órakor Szent Katalinban Csencsics Mátyás, Csencsics János és Stützenberger nevű S?[en]t Katalini ellenzékiek által megverettek. Hovárdosi biro kezén 3 seb hely látható horváth hásadi biro betegen fekszik és orvosi ápolás alatt ált. Ezt a hovárdosi biro jelenté nálam." i6 Ha a vezetéknevekből következtetünk az etnikai hovatartozásra, akkor két horvát és egy német nemzetiségű támadt a két bíróra. Pósaszentkatalin - amint ezt korábban már jeleztük - többségében horvátok által lakott település volt, míg a bírók egy többségében, illetve egy csaknem felerészben horvátok által lakott település élén állt. 39 Hírek s különféle a megyéből. A tolakodás. = VL 1884- jún. 8. 3. p. VaML Vas vármegye alispánjának iratai. Elnöki iratok (továbbiakban: Alisp. Ein. ir.) 204/188435 Uo. A szolgabíró a Pornóra (ma: Pornóapáti), Nardára és SzóHó'sre (ma: Szombathely része) kirendelt katonaságot a választások után két nappal, június 16-án azonnali hatállyal visszavonatja. VAML Alisp. Ein. ir. 342/1884. Vasvármegye. Balogh Gyula et al. Bp., 1898. 247. p. (Magyarország vármegyéi és városai; 3.) 35 VaML Alisp. Ein. ir. 250/1884. Pósaszentkatalinban a horvátok aránya az 1900.évi népszámlálás szerint 89,2%-os, Horváthásoson 85,5%-os, míg Hovárdoson 63;5%-os volt. Geosits, 1986. 366-367., 372. p. 178
