Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Horváth Sándor: Magyarok és horvátok együttélése Vas megyében a 19. század második felében

ben a plébános 1835-ben már Mattheus Blaskovic-ként írta alá magát, tehát az „s" és a „cs" betűket „s" és „c" formában használta, úgy ahogyan azt a Gaj-féle reform bevezette. A szó végén nem használt lágy jelet, „tv" betűt, „c'-t, hanem csak „cs" betűt, azaz „c"-t. Ebben ugyan nem volt teljesen következetes, de hosszú évek során át így jegyzett be az anyakönyvekbe sok nevet. Saját nevét azonban haláláig csaknem kivétel nélkül „Blaskovic"-nak írta. A Darázsfaluból (ma: Trausdorf an der Wulka, Ausztria) származó Blaskovics Máté 1829-től haláláig, 1849-ig volt Szentpéterfa plébánosa. 1810 és 1812 között már itt káplánkodott, utána pedig Pósaszentkatalin plébánosa lett, mígnem Szentpéterfára nem helyezték. Szentpéterfai káplánként őt Palatin Simon követte, az a Palatin, akit Blaskovics a szombathelyi szemináriumból már ismert,

20 hiszen amikor Palatin az 1808/1809-es tanévben megkezdte tanulmányait a papnevelő intézetben, Blaskovics már másodéves volt. Ráadásul Blaskovics évfolyamtársa volt Kossics József - aki tíz, nyomtatásban megjelent könyvéből, hetet szlovénül írt, és a magyarországi szlovének első etnográfusaként, történeti írójaként tiszteli az utókor -, valamint Bitnitz Lajos, a szombathelyi líceum későbbi híres tanára.

21 Csaplovics János monográfiájához a horvátokról Palatintól, a szlovénekről Kossicstól kapott adatokat.

22 Blaskovics Máté egyetlen tanulmányt sem írt, de e jeles kortársi kör tagjai, akik a szombathelyi szemináriumban ismerkedtek össze, nyilván kapcsolatban maradtak, és minden bizonnyal hatottak egymásra. Nem tulajdonítjuk teljesen elszigetelt jelenségnek azt, hogy Blaskovics néhány évre Gaj reformjavaslata után már használta a diakritikus jeleket. Blakovics élete végéig jelentős vagyont halmozott fel, a halála utáni árverésre több mint 200 kötetet írtak össze hagyatékában.

23 Visszatérve Frideczky munkásságához, az Őrangyal című imakönyv mellett egy horvát-magyar nyelvtant is készített, amelyet 2000 példányban nyomtattak ki. Vas megye 1876. április 3-án megtartott közgyűlése úgy határozott, hogy a „Frideczky György nagy nardai plébános által szerkesztett horvát-magyar nyelvtan 2000 példánynak kinyomtatási és 200 f[orin]tot tevő költségei a magyar nyelvalapból fedeztessenek, s hogy a kinyomtatott példányok a horvát nyelvű népiskolák tanulói között - a magyar nyelv terjesztésére és sikeres tanítása és elsajátítása czéljából szétosztassanak."

24 Geosits, Stefan: Szentpéterfa. Petrovo Selo. Prostrum, 1221-1996. Wien, 1996. (továbbiakban: Geosits, 1996.) 65. p. Bimitz [Lajos]: A' Vass és Szála Vármegyei Tótokról. = Tudományos Gyűjtemény, 1819. 3. köt. 59-74p.; M. Kozár. Mária: Egy ismeretlen vasi tudós. Kossics József, 1788-1867. = VSZ 1998. 1. sz. 29-36. p.; Vő.: Kossics József (1788-1867), a magyarországi szlovének kutatója. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1997. 4- sz. 5-10. p.; Bitnitz munkásságáról bibliográfia készült: Bitnicz Lajos. Összeáll. Köbölkuti Katalin. Szombathely, 1993. 35 p. (Vasi életrajzi bibliográfiák; 31.) Novak, Vilko: Jozef Kosic in njegovo delo. In: Kosié, Jozef: Zivljenje Slovencev med Muro in Rabo. Bp., 1992. 8-9. p. Szombathelyi Püspöki Levéltár. Szentszéki iratok. Papi hagyaték. 3. doboz. VaML Vas vármegye törvényhatósági bizottságának iratai. Vas vármegye nemessége vagyonát kezelő választmány iratai. Ülésjegyzó'köny 41/1876. 175