Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kocsmák, csárdák és vendéglők a 18-19. századi Vas megyében

elmenekültek. Nyomaik egy farkasfalvi (ma: Wolfau, Ausztria) pincéhez vezettek, amelyet 1835-tól egy stájer borkereskedő bérelt.'

4 A 1848-ban a katonatoborzások helyszíneivé váltak a kocsmák és a vendéglők. Ezek során gyakoriak voltak az ittasan elkövetett verekedések és fegyveres összetűzések. 1848. július 11-én, amikor a csehi (ma: Csehimindszent) kocsmában több helybeli lakos mulatott és borozott, a megyei őröket összeverték, mivel azok a Vas Megyei Mozgó Nemzetőrség részére akarták előállítani a sorshúzás révén kijelölt csehi illetőségű személyt.

75 1848. szeptember 16-án pedig Kocs (ma: Nemeskocs) helység kocsmájában borgőzös állapotban garázdálkodtak a nemzetőrök.'

6 VENDÉGLÁTÁS 1850 ÉS 1868 KÖZÖTT Az abszolutizmus időszakában a szolgálatot teljesítő hivatalnokok egy részét a birodalom más területeiről vezényelték át Magyarországra, és ők természetesen magukkal hozták otthoni szokásaikat. A sört fogyasztó cseh-morva hivatalnokokkal szemben a magyar kis- és köznemesek, a hazai értelmiségiek az ital megválasztását is politikai kérdésnek tekintették. A nemzeti érzést erősítő borfogyasztás gyarapította a belföldön termelt ital fogyasztói táborát. Furcsa módon a nemzeti ellenállásnak Bécsben is örültek, mert az 1851-ben bevezetett fogyasztási adó bevételei az elfogyasztott borral egyenes arányban nőttek." Erre az időszakra jellemző azonban, hogy a politikai helyzet megváltozása rányomta a bélyegét a vendéglátásra is. Ebben a légkörben a korábbi, élénk társasági életnek nyomai is alig maradtak fenn. A gyér látogatottság miatt hanyatlásnak indult a sóskúti és a tárcsái fürdő, és velük párhuzamosan az ott lévő vendéglátóhelyek is. A hatóságok félelme és bizalmatlansága miatt 1859-től egy fürdőbiztos hetenként kétszer ellenőrizte az újonnan érkezett fürdővendégek útleveleit és a helyi viszonyokról is jelentést tett. A főispáni helytartó meghagyta a főszolgabíróknak, hogy mindkét helyen a vendégek nyugtalanítása nélkül vegyék lajstromba az idegeneket. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy a fürdők ne váljanak tiltott összejövetelek helyszínévé.

78 1861-ben, amikor Pállfy Mór gróf helytartó körutazást tett az országban, azt tapasztalta, hogy a forradalmi vezérek képei a vendéglőkben, csapszékekben és a csárdákban ki voltak függesztve, és így okot és alkalmat szolgáltattak a forradalmi emlékek felidézésére. Ezért Zichy Hermann gróf, Vas vármegye főispáni helytartója azzal a kéréssel fordult a főszolgabírókhoz, hogy minden a közfigyelmet ébresztő nyilvánosság, vagy feltűnő eljárás mellőzésével ezeket az arcképeket távolítsák el.

79 " VaML Bűnt. per. 92. köt. 139/1848. 75 VaML Bűnt. per. 92. köt. 146/1848. 76 VaML Bűnt. per. 92. köt. 147/1848. 77 Majdan, 1998. 52. p. Bajzík Zsolt: A sóskúti fürdő és ásványvízforrás története 1850-1920 között. = VSZ 1999. 5. sz. 619. p. VaML A szombathelyi járás szombathelyi kerülete főszolgabírájának iratai. Közigazgatási iratok 640/1862. 108