Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kocsmák, csárdák és vendéglők a 18-19. századi Vas megyében

1 szekérszín. A kút téglával kirakott, melyhez itató, csiga és vödör tartozott. A vendégszobában volt 1 zöld mázas kályha, 1 „... }\aúábra tsinált hosszú tábla ..."

2l és 2 hosszú pad, valamint hatlábú hosszú szék. A két szobán összesen 6 ablakot írtak össze, amelyeket ólomba foglaltak, és a rosszakat a bérlőnek kellett megjavítania."

8 Az Sigray József gróf vagyonáról Iváncon, 1844. május 9-én felvett leltárában megemlítették „... a helység derekán a folyó patak mellett ..."

29 lévő urasági vendégfogadót, amelyet téglából építettek és zsúppal fedtek. Ebben 1 nagyobb vendégszoba, 1 nagy konyha, 1 nagyobb és kisebb szoba és 1 kamra kapott helyet, és hozzátartozott még a szekérszín, a mészárszék, valamint 3 lóistálló. Az udvarban 2 vendégszoba, alattuk pedig egy 600 akó bor tárolására alkalmas boltozatos pince volt. A fogadó előtt faoszlopos, zsuppos szekérszín és - deszkával körbevett - kifolyós kút biztosította az állatoknak a vizet. A 3/4 hold területű fogadóhoz még 1 veteményes kert és jégverem is tartozott. Az Ivánchoz ekkor egy órányira lévő Lugosi pusztán, a majorhoz közel, az országút mellett állt egy vendégfogadó, amelyet az 1868-ban végrehajtott összeírás során Lugosi csárdának neveztek. Itt 2 nagyszoba, 1 kőkéményes konyha, 2 kamra - melyek alatt egy 500 akó befogadására alkalmas, boltozott pincét építettek - és 2 istálló várta és szolgálta a vendégeket. Az udvaron tölgyfalábakra épített, zsuppos szekérszín és itatásra 2 boronafalú toka - vagyis ciszterna - biztosította az állatok ellátását. A csárda területe 1 1/8 hold. Az ivánci uradalomhoz tartozó Viszákon és Szentjakabon (ma: Hegyhátszentjakab) is volt az uraságnak l-l kocsmaháza, melyek rendkívül egyszerűek, hiszen boronafákból építették, és zsúppal fedték be őket, és a pincéjük is csak 80 akónyi bor befogadására képes. Vashegyen - ahol a földesúr 6 holdnyi szőlőhegyet és kaszálót bírt - két, egyszerű zsúppal fedett kőépületet, illetőleg présházat, továbbá egy 400 akós, valamint egy 150 akós pincét írtak össze.

30 Batthyány Miklós gróf, császári és királyi kamarás, a pinkafői uradalom birtokosának 1820. december 29-én kelt leltára szerint Pinkafő (ma: Pinkafeld, Ausztria) mezővárosban a piacon volt egy kőből épült, cseréppel fedett, háromszobás vendégfogadója, amely alatt kétrekeszes, boltozatos pince és egy bérbeadott bolt helyezkedett el. Az épülethez tartozott még 1 konyha, 1 pitvar, 1 fazsindelyes istálló, 1 csigáskút és 1 falábakon álló kocsiszín. Batthyánynak még több településen volt vendéglátó egysége: így Rödönyben (ma: Riedlingsdorf, Ausztria) 1 szállófogadőt mondhatott magáénak, amelyhez 1 mészárszék és vágóhíd is tartozott, Felsőőrben (ma: Oberwart, Ausztria) pedig 1 háromszobás, fazsindelyes vendégfogadóval rendelkezett, amelyhez 1 konyha, 2 kamra, 2 istálló, 1 vágóhíd, 1 mészárszék és 1 csigás kút tartozott. Emellett Batthyány gróf szőlőt és présházat bírt a Vashegyen és a rohonci szőlőhegyen is.

31 27 VaML Mkir. Árv. ir. 3. köt. 69. sz. 28 Uo. 29 VaML Mkir. Árv. ir. 6. köt. 21. sz. 30 Uo. 31 VaML Mkir. Árv. ir. 5. köt. 3. sz. 100