Horváth M. Ferenc: Váci végrendeletek III. (1729-)1771-1785(-1825) - Váci Történelmi Tár 8. (Vác, 2014)

Végrendeletek

451.

Kirtner Pál végrendelete 1775. december 14.

Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek neviben, ámen.

Alább megírt, e mostani súlyos és netalán utolsó betegsigemben lévén, még most ép és egiszsiges elmémmel először is lelkemet az ő teremtőjinek szentsiges kezeiben, testemet pediglen a földnek gyomrában, ahonnand eredetit vette, ajánlom, kevés világi javaimnál pediglen ily végső rendelést teszek, tudniillik:

Mivel már sok esztendőktől fogvást többnyire beteges állapotban lévén, ami kevés jószágocskám volt, azt nemhogy szaporíthattam volna, sőt inkább tapasztalhatóképpen fogyasztanom kölletett, úgy annyira, hogy szőlőcskéimet is eladogatván még az volt felesigemnek üdéjében, az házamra is 100 forintokat fölvenni kénytelenítettem. Ugyanezen okokra való nézve aminemü haj- rotzcontractust[!]395 396 tettem mind az előbbeni, mind a mostani felesigemmel, azokat megmásolván. Akarom, hogy kifizetődvén az említett 100 forintokbúl álló adósságom, annak utána mind az első felesigemtűl maradott két gyermekeimnek, mind az mostanitúl való kettőnek huszonöt-huszonöt forintok adódván. Ami ezektől elmarad, mivel hosszas és súlyos nyavalyámban mindenkoron jól gondomat viselte és tehetsige szerint gyámolítani igyekezett, mostani hitvesemé legyen minden ingó-bingó jószágocskámmal együtt, ki is midőn elvettem, 30 forintokat hozott hozzám. Többnyire tisztessigesen s keresztényi módra eltemettetvén az nevezett hitvesem, 8 forintokat lelkemért és volt felesigemnek lelkiért szentmisékre adjon.

Az másik felesigemtűl maradott két gyermekeim az mostani hitvesemet legkisebben sem szomorítsák, és ötét semmi módon ne bolygassák, mivel abban nem gyönyörködhetnek, hogy nekem segítségemre avagy az gazdaságnak gyarapítására lettek volna, hanem inkább több és több költsigeket mindenkoron szaporítottak, és magok rossz viselésivel gyakran szomorítottak, egyszóval mind egiszsiges koromban, mind pediglen hosszas betegsigemben mintha atyjok sem lettem volna, vagy ők gyermekeim, kevés vigasztalással hozzám valának.

Aminemü 5 forintokkal tartozók bizonyos Zuckerbacher (Czukerpocher)m Mihálynak, azokat is mostani felesigem fizesse ki.

Ez lévén végső szándékom, melyet általam requirált testamentarius urak jelenlétekben saját kezem keresztvonásával megerősítettem.

Signatum Vacii 14. Decembris 1775.397

395 Heiratscontractus = házassági szerződés

396 Az eredeti névalak lehet Zuckerbacher, Zuckerpacher.

397 Kelt Vácon, 1775. december 14-én.

164