Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)

Török szavak magyarázata

Párkán: Pasa: Porta: Pribék: Rája: Szabundzsu: Szabuni Szandzsák: Szandzsákbég: Szaradzs, szaracs: Szer-bölük: Szer-mije: Szer-oda: Szer-topi: Szpáhi: Szu-basi: Szufi: Tapu: Terzi: Timár-birtokos: Tyátib: Vakuf: Vilájet: Vojvoda: Zimmi: 1. gerendából, sövényből és földből épített erődítmény 2. „elő­vár” a legmagasabb állami méltóság, a beglerbég megtisztelő címe az isztambuli szultáni udvar (eredetileg kapubejárata) magyarból törökké vált, az iszlámra áttért személy, áruló adófizető - egyaránt muszlim és más vallású - alattvaló sze­mély szappanos szappanfőző középnagyságú katonai és polgári igazgatási egység, a vilájet része, melynek élén a szandzsákbég állt a szandzsák kormányzója 1. nyereggyártó 2. lovász 1. bölük-basi a martalócok agájának helyettese, százados 1. oda-basi a tüzérek egységének parancsnoka 1. javadalombirtokos lovaskatona 2. udvari zsoldos csapat 1. a szandzsákban a bég alá rendelt végrehajtó tisztségviselő, a városok közrendjére vigyázó rendbiztos 2. irreguláris ka­tonaparaszti szervezet parancsnoka 1. dervis ingatlanforgalom szabó a legkisebb, legfeljebb 20 ezer akcse jövedelmet nyújtó szol­gálati birtok haszonélvezője írnok, jegyző jótékony célú kegyes alapítvány vagy ejálet, tartomány, a katonai és a polgári igazgatás legna­gyobb egysége, melynek élén a beglerbég állt a városok adóügyeivel és a bírósági ítéletek végrehajtásával foglalkozó állami tisztségviselő „védett”, vallási türelmi adót fizető hitetlen, a nem muszlimok közül a keresztény a zsidó, akik a „könyv népei” 318

Next

/
Oldalképek
Tartalom