Horváth M. Ferenc - G. Molnár Péter (szerk.): Váci végrendeletek II. (1729-)1751 – 1770(-1785) - Váci Történelmi Tár 6. (Vác, 2010)
Bevezetés
A közzététel alapvető szempontja az, hogy minden világi személy fellelhető végrendeletét közöljük a vonatkozó időszakból, függetlenül attól, hogy melyik közgyűjteményben, illetve levéltári iratanyagban - Pest Megyei Levéltár, Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, Váci Püspöki Gazdasági Levéltár, Vác Város Levéltára - található a végrendelet. A forrásközlés II. kötete a váci világi személyek 1751-1770 között keletkezett 199 végrendeletének - és a hozzájuk kapcsolódó házassági szerződések, hagyatéki eljárások, osztályegyezségek, nyugták stb. - szövegét tartalmazza időrendben. A testamentumok időrendbe sorolásának elsődleges szempontja az volt, hogy maga a végrendelet mikor keletkezett. De a kötetünkben is van számtalan példa arra, hogy ezt a szempontotot nem érvényesíthettük, ugyanis maga a végrendelet korábban keletkezett, mint a kötet vonatkozó évköre, viszont korabeli sorszámot a végrendelettel kapcsolatosan más irat (pl. házassági szerződés, osztályegyezség) alapján kapott, aminek a keltezése a kötetben feldolgozott anyag két évtizedére esett. A források szövegének közreadáskor a teljességre törekedtünk, és minden felkutatott végrendelet szövegét, továbbá az ezek mellékletét képező egyéb iratok - házassági szerződések, hagyatéki leltárak, nyugták stb. - szövegét teljes egészében közöltük. Nem tekintettük ugyanakkor feladatunknak, hogy ha a végrendeletet valamilyen ügyiratban találtuk meg - például a Váci Püspöki Gazdasági Levéltár iratanyagában levő úriszéki peres iratokban -, akkor a teljes ügy- vagy perirat anyagát közöljük, hiszen ezzel, még ha viszonylag kevés ilyen fordult is elő, túlléptük volna a magunk elé kitűzött célt és a kötet terjedelmi korlátáit. Ezekben az esetekben viszont lábjegyzetben utaltunk erre a körülményre, továbbá az ügy-/perirat tartalmára és az ügy lefolyására. Mivel a korszakban keletkezett végrendeletek többsége (kb. 80%-a) magyarul íródott, a többi latin és német nyelven, ezért a laikus érdeklődők számára nehezen olvasható végrendeletek szövegét nemcsak az eredeti nyelven, hanem magyar fordításban is közzétettük. Az egyes végrendeletek esetében — folytatva az előző kötet forrásainak sorszámozását — megneveztük a végrendelkezőt, és ha megállapítható volt, a foglalkozását; megadtuk a végrendelet keltét; közöltük a végrendelet szövegét és az irat külzetén található feljegyzéseket az eredeti nyelven és fordításban; és a előző kötettől eltérően, amiben ezt nem tettük meg, az iratok külzetén található záró gyű- rűpecsét-lenyomatok alapján azonosítottuk a végrendeleteket lezáró személyeket. Ezek általában azonosak a testamentumokat hitelesítő tanúkkal, és csak néhány esetben térnek el a személyek egymástól. Továbbá megadtuk az irat lelőhelyét (jelzetét), az irat lapjainak számát és az eredetiségére vonatkozó meghatározást. Ezt követően közöltük a hosszabb idegen nyelvű szövegek fordítását, míg a rövidebb szövegek, szövegrészek fordítását a lábjegyzetekbe tettük. 18
