Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

huit a szigorúság, de a háborúk idején akadályozzák a magyar rendre való adók szolgáltatását, így a tizedek beszedését is. Nagyoroszi (Nógrád megye) az esztergomi érsekséghez tartozván, az ér­seknek szolgáltatta a dézsmát. Mivel az érsekség Verancsics Antal bíboros halála (1573) után nem lett betöltve, a széküresedés alatt a tizedeket a kamara szedette, így Nagyoroszinak a tizedeket a kamarának kellett lead­nia; egyébként Nagyoroszi kamarai birtok volt. A Icamara rendeletére az orosziaknak Nógrádba kellett szállítaniuk tizedeiket; miután 1594-ben ez időben meg nem történt, Horváth László nógrádi kapitány megfenyegette és hajtotta őket az elmaradt tizedek szolgáltatására. Az orosziak jelentették a kamarának, hogy a tizedek szállítását a török akadályozza, tűzzel-vassal kényszeríti őket, hogy a dézsmát neki szolgáltassák. A kamara kérte Hor­váth kapitányt 1595. január 26-án, tűrje el, ha az orosziak esetleg a török­nek kényszerülnének adni a decimákat, mert félő, hogy a török erővel sze­rez érvényt akaratának. 43 A 17. század folyamán a tizedek beszedése, összegyűjtése elé, akár ter­mészetben vagy váltság formájában történt is az, a török általában akadá­lyokat nem támasztott, a szolgáltatásban nehézséget nem okozott. Az ér­dekeltek, mind a fizetésre kötelezettek, mind a püspöld udvarbírák, tiszt­tartók akadály nélkül érintkezhettek a királyi területen lakó püspökkel. 3. A PÜSPÖKI BEIKTATÁS GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 1. A török uralom alatt a váci püspökség vagy áthelyezés vagy halálozás folytán üresedett meg; lemondás miatt a püspök személyében egyszer sem történt változás. Ha az utód kinevezése és a jogelőd áthelyezése egy időre esett, a gazda­sági ügyek intézője (ez rendszerint a püspök helyettese, a vikárius), jelen­tést tett a megye gazdasági helyzetéről a dioecesis új birtokosának. A kinevezés azonban csak akkor vált joghatályossá, ha a beiktatást már végrehajtották. A püspöld kinevezéseknél ez a gyakorlat veszített jelentősé­géből, ha az utód ldnevezése az előd áthelyezésével egyidejűleg történt, mert a két főpap a beiktatásig mutatkozó jövedelmekre nézve megegyezett egymással, s közöttük viszálykodásra vagy perlekedésre nem került sor. Hasonlóképp írt a kamara az újpalánki kapitánynak is. (OL Exped. cam., 1595. január, L., Nr. 36.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom