Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)
MOLNÁR ANTAL: SZARKA GYULA ÉS MŰVE
lóiból (illetve most, utólag, a levelezésének fennmaradt töredékeiből) pedig egyértelműen kiderül, hogy kezdettől fogva egyik legfontosabb terve éppen az egyházmegye török kori „gazdaságtörténetének" a feltárása volt. Erre a lehetőségre az általa használt forrásanyagot valamennyire ismerő szakmabeliek valóban plauzibilis lehetőségként gondolhattak volna, hiszen a más irányból kiaknázott dokumentáció pontosan egy ilyen irányú feldolgozásra a legalkalmasabb. Más szavakkal: az évtizedes kutatómunka legérettebb gyümölcse, a szerző (saját szándékai szerint is) valódi főműve éppen, hogy egy ilyen tematikájú monográfia kellett volna, hogy legyen. Hála a szerencsés leletnek, most már az is lett. Nem tudjuk pontosan, hogy Szarka Gyula mikor írta a váci püspökség gazdálkodását tárgyaló munkáját. A vonatkozó kutatásokat már az 1920-as évek végén megkezdte, de a kézirat a végleges formáját minden bizonnyal csak a nyugdíjba vonulása után, 1962 körül nyerte el. A felhasznált irodalom legkésőbbi darabjai az 1950-es évek végén jelentek meg. Arra sincsen pontos adatunk, hogy a kézirat publikálása érdekében tett-e lépéseket. Előfordulhat, hogy a békekötésekkel kapcsolatos munkája kiadásának kudarca után eleve lemondott a sokkal vaskosabb és ráadásul egyházi vonatkozású művének kiadásáról. A rövid „tájékoztató" hangvétele mindenesetre arra utal, hogy a maga módján igyekezett a kézirat tematikáját a marxista gazdaságtörténet-írás modernnek számító kérdésfelvetéseihez igazítani, alapvetően nem sok sikerrel. Műve eme bizonytalan erőlködés ellenére minden tekintetben a korábbi köteteinek szerves folytatása. Szarka Gyulából nem lett marxista gazdaságtörténész (sem). Mi tehát az értéke, és melyek a hiányosságai Szarica itt közzétett monográfiájának? Mennyiben haladta meg az elmúlt félszázad történetírása a kötetben foglaltakat, és miért érdemes ma is kézbe vennünk ezt a könyvet? Aki valamennyire is ismeri Szarka korábbi munkásságát, kutatásaihoz felhasználta Szarka nyomtatásban megjelent könyveit, annak számára a jelen kötet semmilyen meglepetéssel nem fog szolgálni. A szerző ugyanazt a forrásanyagot használja ehelyütt is, mint előző három kötetében, a könyv szerkezeti beosztása, a feldolgozás módszere, a hivatkozások formai megoldásai egészen pontosan követik a korábbi művekben alkalmazott eljárásokat. Emiatt döntöttünk úgy, hogy ezen ezúttal sem változtatunk, nem „modernizáljuk", esetleg „írjuk újra" a könyvet - ennek jelen esetben semmi értelme nem lett volna. A szerzőnek ezt a művét ugyanazok és ugyanazért fogják kézbe venni, mint a korábbiakat, és ugyanazt a hasznot remélhetik ettől is, mint amazoktól. Szarka ugyanis bizonyos szempontból egyedülálló