Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

zottjának végre kellett hajtania. A tizedszedő a hirdetett időre a helyszínre ment, beszállt a bíróhoz, a tizedköteleseket behívatta, őket megeskette és bemondás alapján a termést összeírta. Ezután kiment a jobbágyokhoz és ott a keresztekben vagy asztagokban lévő gabonát felszámlálta, a tizedet kijelölte, azt külön rakatta. Ha a tizedszedőknek az asztag gyanús volt, széthányatta; ha rendben volt, a kárért a jobbágynak egy aranyat tartozott azonnal fizetni, ha nem fizetett, a jobbágy elvehette a lovát. Ha a decimátor mindent rendben talált, a tizedgabonát a bírónak a megszabott bérért (a tizedgabona egytized részéért) a falu határán belül oda kellett szállíttatnia, ahova a decimátor rendelte. A tizedgabonát nyomtatási vagy ebédrészért nyomtatták el. A szemet a tizedszedő vagy eladta vagy elszállítatta. Ha kivételesen a tizedgabona kalangyákban adatott el, úgy 30 kévébe számítottak egy kalangyát.

1276 Ha a decimátor 12 nap alatt nem jelentkezett, a falu bírája végezte el a decimálást, és a dézsmagabonát a decimátor veszélyére a mezőn hagyták. Általában először Szent István-napig, majd a 17. század közepén Szent Egyed napjáig (szeptember 1.) vártak a decimátorra. Ha megjött, mint említve volt, a bírónak a dézsmagabonát annak egytizedrészéért be kellett hordatnia a faluba a gyűjtőhelyre, vagy maga a decimátor szállítatta el. Ha a decimátor a bíró által eszközölt tizedelés igazságosságában kételkedett, a bírótól esküt vehettek lei.

1277 Ahol a gabonatizedet természetben szolgáltatták, általában ezt az eljárást alkalmazták. Előfordult Pest megyében, bizonyosan máshol is, hogy nem rendes időben és körülmények között történő dézsmálás miatt viszálykodás támadt. Ezt megakadályozandó Pest megye 1667. március 24én, Füleken tartott gyűlésén rögzítették az eljárást: ha a decimátor figyelmeztetés ellenére sem jelenik meg a decimálás helyén szeptember 1-jéig, a bíró jelenlétében a község vegye lei a gabonából a tizedet, és azt ott kell hagyni a tizedelés helyén, melyért a község többé nem felelős; a tizedelés után a lakosok a gabonájukat értékesíthették.

1278 A 16. század közepén 1276 j_j

a a Szedek már elkülönítettek, azokból a tizedszedő a kiadásokat eszközölte, ugyanis a helybeli lelkésznek az őt megillető hányadot nyugta mellett átadta, a bírónak a szállás és élelmezésdíját kiszolgáltatta. (BALOGH 1881, 60.) A gabonadézsmálás módja Gömör megyében 1629-ben: a gabonát keresztbe rakták, erről értesítették a dézsma birtokosát, a dézsmások kimentek, egy kereszten gabonacséplést végeztek, és a nyert szem mennyiségét vették alapul a többi kereszteknél. (OSZK Kézirattár, Fok Lat. 2309. IL, pag. 14-15.) Egy kereszt 15 kéve. (OL U. et G., 62-32., fol. 10/a. [1578]). Kalangya tehát a learatott és kévékbe kötözött gabona. 1277 Vö. 1495: 35., 1498: 49., 50., 54., 1548: 62., 1554: 12., 1569: 30., 1574: 24., 1575: 8., 1609: 17., 18., 1613:4., 19., 20., 1618:45., 1622: 70., 1625:45., 1630:20., 1635:23. tc.; OL U. et C., 62-33., fol. 17-24. (Ratio decimarum... Ao. 1568.) ]27K PML Acta pol. miscell., fasc. 1. (1630 [1625-1678]), 1667. Nr. 1. (Statútum ratione deci m ae).