Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

MOLNÁR ANTAL: SZARKA GYULA ÉS MŰVE

MOLNÁR ANTAL SZARICA GYULA ÉS MŰVE Az évtizedekig kallódó, majd sokszor teljesen váratlanul előbukkanó kéz­iratok kiadásakor közzétevőik szinte kötelező jelleggel hivatkoznak a köny­vek sajátos sorsára. Ebben az esetben is teljesen jogos lenne a libellumok forgandó szerencséjének felemlegetése, hiszen, mint azt Horváth Ferenc előszavából és Kéringer Mária beszámolójából megtudhattuk, Szarka Gyula könyve sem a királyi úton jutott el az olvasóhoz. Ennek a munkának az esetében még az ilyenkor szokásosnál is kacskaringósabb ösvény vezetett a megjelentetésig, elsősorban azért, mert a kézirat létezéséről sem a helyi, sem pedig az országos szakmai közvélemény nem tudott. Jómagam több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdtem hozzá a hódoltsági magyar katolikus egyházi intézményrendszer történetének feldolgozásához, munkámban a váci egyházmegye históriája a földrajzi helyzet és az intézményes struktú­rák szervezettsége okán is kiemelt helyet foglalt el. Kutatásaim során szá­mos forrásőrző intézményben megfordultam Budapesten és Vácott egy­aránt, és míg minden szakember elsőként Szarka Gyula munkásságára hívta fel a figyelmemet, addig soha senki nem említette, hogy léteznék egy olyan kézirat, amelynek címe - nem mellesleg - az általam készítendő tanulmány témájára kísértetiesen hasonlít. 1 Éppen ezért engem a Szarka-hagyaték, és benne az itt közzétett mű előkerülése legalább olyan, ha nem nagyobb meglepetésként ért, mint a felfedező Kéringer Mária levéltárost, valamint a hagyaték későbbi gazdáját, a jelen kötet kiadásának ügyét a kezdetektől lelkesen felvállaló Horváth Ferencet, Vác Város Levéltárának igazgatóját. Az ilyen váratlan és szerencsés leletek esetében persze mindig nagy a kezdeti lelkesültség, aztán sokszor kiderül: valójában aligha érdemes évti­zedekkel később, teljesen megváltozott historiográfiai környezetben kiadni olyan műveket, amelyek immár sem szemléletükkel, de sokszor még a ben­nük felhalmozott adatmennyiséggel sem állnak meg a mai tudományosság mércéjén. Sok esetben a néhai szerzők által mozgatott forrásanyagot azóta többen felhasználták, sokkal korszerűbb szempontok szerint feldolgozták, sőt publikálták is, a késedelmes közzétételt pedig a kegyeleten és az elő­döknek járó főhajtáson kívül semmi sem indokolja. Persze vannak markáns MOLNÁR Antal: Egyház- és birtokigazgatás a váci püspökségben a török korban. Fons 9 (2002) 249-271. Ugyanez megjelent: UÖ: Tanulmányok az alföldi katolicizmus török kori történeté­hez. Budapest, 2004. (METEM Könyvek 45.) 21-40.

Next

/
Oldalképek
Tartalom