Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

ELŐSZÓ

hoz mennyi anyagot gyűjtött össze, jegyzetelt lei. Néhány megmaradt levélváltásból az is kiderült, hogy saját pénzén kutattatott külföldi levéltárakban. Az egykor pontosan csoportosított és rendezett jegyzeteit hozzá nem értő kezek összekeverték, amikor a dobozokba tették. Szerencsére írójuk anynyira pontosan jegyzetelt, hogy az eredeti rend némi munkával szinte teljesen helyreállítható volt. Személyére vonatkozóan azonban érdemleges továbbra sem volt. Nem derült lei, hogy személyi iratait valamikor megsemmisítették, talán maga Szarka Gyula. A kutatásokra vonatkozó levelezésen túl csak egy-két egykori tanítványának levele volt megtalálható, és ebből egy 1973-ban íródott levél egy részletét mindenképpen érdemes idézni, mert választ ad Szarka Gyula személyiségére. Damian Károly Németországból küldött válaszlevele tanárának, aki egyik könyvét küldte el egykori diákjának. „Ne haragudjon, de annak idején nem tudtam megérteni, miért kívánta tőlünk, diákoktól, hogy a történelmet oly pontosan a könyv alapján tanuljuk. Most, hogy a művét elkezdtem olvasni, tökéletesen megértem. A történelemtudomány tulajdonképpen az adatok gyűjtése hiteles alapon. Aki csak a felszínen keresget és találgatásokból, vagy regényekből ismeri, nem képes a valóságot igazán felfogni, még kevésbé továbbadni. Ezért kell azt a keveset, amit a tankönyv a tudományos munkából közöl, úgy tanulni, ahogy azt a tudós tanár megírta." A levél a történelemtanár tanítási módszeréről, a megmaradt irathagyaték pedig a tudós anyaggyűjtési és írói munlcamódszeréről ad képet. A kiadatlan kéziratok - ma már szinte - elképzelhetetlen mennyiségű hivatkozást tartalmaznak. Nem elégedett meg gondolatait, érveit egy-egy forrásra való hivatkozással megalapozni, hanem igyekezett minden adatot megtalálni, amivel azt igazolni tudta, és azt a jegyzetapparátusban is közzétette. A kiadott, de kiadatlan tanulmányainál is látszik, hogy sokszor több a jegyzet, mint a leírt szöveg. Tanulmányainak jelentős részét saját költségén adta ki, a háború előtt és utána is. Megszállott kutató volt, aki nemcsak kutatott, hanem a megszerzett ismereteket tovább is akarta adni úgy, hogy saját vagyonából áldozott a kiadásra. Nincs adat arra, hogy a Könyves Kálmán Gimnáziumból mikor került el, de az iratanyagban talált iskolai dolgozatokból kiderül, hogy Budapesten egy XIII. kerületi (angyalföldi) ipariskolában tanított történelmet még az 1960-as években is. 1974. december 7-én hunyt el egy IV. kerületi kórházban. Kéringer Mária