Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

Pöstyényi alias Molnár Györgyöt, ki, mint a tápéiak szóval és írásban panaszolták 1670 őszén a Icamaránál, közülük többet megfogott, megkötözött és magával hurcolt, s addig nem engedte őket szabadon, míg 50 forintot lei nem kényszerített tőlük árenda fejében, és csak 5 forintot nyugtázott. Ezt a Icamara megírta 1670. november 27-én a püspöknek, és kérte: mivel az érdekeltek szegény emberek, emberemlékezet óta nem fizettek tizedet, ne kényszerítse őket a vikárius-udvarbíró a dézsma megfizetésére, hagyjon fel a két hely nyugtalanításával. A kamara a püspöktől megnyugtató választ kapott.

576 A következő évben (1671) minden elölről kezdődött; a vikárius követelvén tőlük az árendát, mindkét falu vezetői fizetés helyett ismét a kamarához folyamodtak, mely 1671. április 27-én írt a püspöknek és a lakosok számára jogtalan eljárás ellen védelmet kért. A kamara április 28-i levelében megnyugtatta a két falut, közölte velük, hogy a püspökkel érintkezésbe lépett, s míg annak válasza megérkezik, „bizonyosan várakozásban leszen az árendátor".

577 Mind Tápé, mind Martonos véglegesen rendezni szerették volna jogi helyzetüket a püspökkel szemben, s külön-külön kérték ezt az 1671. év közepén a kamarától. Tápé kérelmét azzal támogatta, hogy ők azelőtt sem fizettek, s így a püspök, illetve az udvarbíró követelése jogtalan. A kamara érdeklődésére a püspök közölte a kamarával, hogy a tápéiak állítása nem felel meg a valóságnak, mivel azelőtt fizettek; bizonyítsák ennek ellenkezőjét szomszédjaikkal. A kamara 1671. június 11-én megírta a tápéiaknak, hogyha igazukat a püspök által megjelölt módon bizonyítani tudják, támogatja kérésüket, de míg bizonyítékaikat a kamarához felterjesztik, fizessék meg a püspöknek azt a tizedet, mit eddig is szolgáltattak.

378 Tápéhoz hasonló kérelmet terjesztett elő Martonos is, mint említettük, 1671 közepén. A kamara érintkezésbe lépett Pozsonyban a püspökkel, akinek a birtokában levő lcimutatásokból és nyilvántartásokból meg lehetett állapítani, hogy a martonosiak kötelezve voltak tizedfizetésre, de kötelezettségüknek évek óta nem tettek eleget, s a kamara úgy egyezett meg a püspökkel, hogy Martonos ezentúl maga fogja árendálni tizedét, azt a püspök másnak nem adhatja bérbe, és csak a szokott fizetséget kell teljesíteniük, melyet ők maguk fognak felvinni a püspökhöz a kamarai járandóságaikkal együtt; erről a kamara június 11-én értesítette a martonosiakat.

379 /\zonban 1674-ben nem fizettek idejében; ez év tavaszán ugyanis kérik a Icamarát, járjon közbe a püspöknél, hogy halasztást kapjanak. Késedelmük okául felhozták, hogy a kóborló törököktől sokat szenvednek. A kamara OL Exped. cam., 1670. november, E., Nr. 36. OL Exped. cam., 1671. április, E., Nr. 63., 1671. április, M., Nr. 75. OL Exped. cam., 1671. június, T., Nr. 91. OL Exped. cam., 1671. június, M., Nr. 70.