Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

szegediek a töröktől szenvednek, épp ezért nem kívánja a tizedeket a régi jog alapján, ami a szegediek sorsát súlyosbítaná, bár Vác, Kecskemét, Cegléd, Kőrös és más városok, melyek megszállás alatt vannak, rendesen fizetik a dézsmát, csupán eszmei bér fizetését óhajtja, mely nem nehezíti helyzetüket, és nem szolgálja az ő előnyének növelését.

367 A 17. század elején (1617) ellenkezés nélkül szolgáltatta Szeged a tizedeket, mégpedig természetben. 1617. január és november havában panaszolja a kamarának, hogy noha a szokott halmennyiséget felvitték Vácra, ott még 50 forintot kívántak tőlük. A század második felében mintha eleget tettek volna tizedszolgáltatási kötelezettségüknek.

368 Tápé (Csongrád megye) lakosai is megtagadták a tizedfizetést a 17. század közepén. 1653. július 10-én Gombkötő (Gombkeöteő) János füleki lovas hadnagy jelzi a kamarának, hogy Tápé lakosai nem akarnak püspöki árendát fizetni, mivel állításuk szerint sohasem fizettek. A kamara azonban csak a következő év (1654) tavaszán foglalkozott érdemben Tápé panaszával, hogy az udvarbíró követeli tőlük a tizedeket; a kamarai titkár tavasz folyamán felkereste Pozsonyban a püspököt, s kérte, tiltsa meg a vikáriusnak (udvarbírónak), hogy a tápéiaktól árendát követeljen. A püspök a kérelmet továbbította az udvarbíróhoz, és utasította, hogyha Tápé eddig nem fizetett tizedet, ezután se tartozzék. A Icamara 1654. június 18-án közölte Gombkötő hadnaggyal, leit egyébként figyelmeztetett, hogy nemcsak a tápéiak, de a martonosiak és a szegediek is, amikor felmentek a szokott ajándékkal a Icamarára, panaszkodtak a végbeliekre, „a sok csavargóra, leik éjjel, nappal ... uralkodnak", és velük szemben védelmet kértek. Mivel a kincstári helyek igazgatását, írta a kamara, kegyelmedre bíztuk, legyen gondja rájuk, védje őket.

369 Az árendátor mindezzel nem törődött, továbbra is bérbe adta Tápé tizedét; 1656-ban a gyarmati kapitány vette bérbe és követelt tőlük árendát. Tápé panaszára a Icamara írt 1658. június 22-én a kapitánynak és Moré 67 OL Acta eccl. cam., 62-8. CM SZEIiEMLEI 1900-1913, III. 102.; KARCSÚ 1800-1888, VI. 128.; ÖRT1IMAYR-SZENTKLÁRAY 1871-1874, I. 132., 134., 186-189., 220-229., 266-268. m OL Exped. cam., 1654. június, G., Nr. 24. Gombkötő János füleki lovas hadnagy felügyelete alá tartoznak még 1657-ben is e kamarai birtokok. A mezőszegediek (Szeged) az 1657. év egész elején panaszt tettek a kamaránál, hog)' Bugac (Bugach) pusztát, melyet eddig szabadon birtokoltak, a nádor füleki tiszttartójának, Miklós deáknak adományozta, s az már e birtokba iktatta is magát. Ezen és hasonló intézkedésekkel szemben a kamara védelmét kérték. A kamara 1657. február 3-án ír Gombkötő Jánosnak, a mezőszegedi libertinusok kurátorának, és felhívta a figyelmét a mezőszegediek panaszára. (OL Exped. cam., 1657. február, N., Nr. 35.) Libertinus: szabad, szabados, jobbágyi kötelezettségek alól időlegesen vag)' véglegesen mentesített jobbágy. Utóbbi esetben sem jelentette a szabadság kötelezettségektől való teljes mentességet. Könnyebb szolgálat (levélhordói, üzenetváltás stb.) teljesítésére kötelezve voltak.