Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

belül tárgyalás alá veszi.

335 A rendek október 5-i feliratukban újból kérték a ldrálytól a törvénytelenség megszüntetését;

336 október 10-én Miksa azt a választ adta a rendeknek, hogy az ügy lcivizsgálására a bizottságot már kijelölte.

337 De még a következő esztendőben sem volt döntés. Az 1574. évi országgyűlés is tárgyalás alá veszi az ügyet; ez év márciusában a rendek újból kérték a királyt, hogy a régóta húzódó pernek az országgyűlés tartama alatt vessen véget, nehogy előfordulhasson az az Isten ellen való vétek, hogy a szegény népen a tizedeket kétszer vegyék meg.

338 A rendek feliratára Miksa király, Rudolf ifjabb király és Ernő főherceg március 15-i javaslatára

339 azt válaszolta március 21-én, hogy a vitás falvakban a váci püspök tizedet szedhet, azonban írásbeli bizonyítékait mutassa be, s az iratok átvizsgálása után fog dönteni.

340 Az országgyűlés 1574. március 27-én a király leiratára adott felterjesztésben úgy véli a megnyugtató elintézést, hogy mindkét fél mutassa be bizonyítékait, és a király még az országgyűlés alatt szolgáltasson igazságot.

341 Az országgyűlés második felterjesztése tárgyában Miksa király fiainak atyjukhoz intézett iratukban azt tanácsolták, a döntést a vitás tizedek ügyében más, alkalmas időre halassza.

342 Végül is az országgyűlés úgy határozott: mivel a két főpap között a király az illetékes bíró, őfelsége minél előbb szolgáltasson igazságot, miután már előzőleg mindkét fél jogát igazolta, illetve bizonyítékát bemutatta.

343 A kettős dézsmafizetés megszűnt, a falukat továbbra is a váci püspöki megyében írták össze, azonban a királyi döntés híján az esztergomi érsek a 17. század első felében még mindig nyilvántartja a helyeket. Hasonló károsodás érte a 17. század második felében Jánoshida (Szolnok megye) lakosait. Ok 1675 húsvétja előtt (április első felében) megfizették a tizedváltságot Szöllőssy Ferenc udvarbírónak, annak rendeletére; az árendátor azonban nyugtát nem adott, noha kérték a fizetés alkalmával. A következő évben Rakonczay Pál bérelte a tizedeket s követelte a lakosoktól az elmúlt évi tizedpénzt is. A meglepett jánoshidaiak földesuraikhoz, Csicsery Andráshoz és birtokostársaihoz folyamodtak. A földesurak kérték a megyét, szerezzen érvényt a földesurak azon hatalmának, hogy alattvalói335 MOE V. 304., 385. 336 MOE V. 417., 447. 337 MOE V. 461. 338 MOE VI. 11., 50. 339 MOE VI. 13., 66. 340 MOE VI. 15., 80. 341 MOE VI. 95. (1574: 26 tc.) 342 MOE VI. 110. 343 MOE VI. 122-123.