Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
A rétsági tanácselnök telefonon értesítette a váci elnököt, hogy a kiszabadított hercegprímás - páncélosok kíséretében - kora hajnalban elindult a fővárosba, s körülbelül 8 óra tájban várható Vácra való megérkezése. 504 Reggel 6 óra. A városi hangszóró közli a lakossággal a hercegprímás Vácon történő átvonulását. Rövid időn belül megélénkülnek az utcák, rohanó csoportok igyekeznek a székesegyház felé. Negyed nyolckor dr. Kovács Vince püspökhelyettes kíséretével és az elnök a bizottsági tagokkal megérkezik a térre az addigra összegyűlt hatalmas tömeg éljenzése között. Pontosan nyolc órakor a keramitos úton megjelenik az első páncélos hatalmas teste, felvirágzott, lelkes katonákkal rajta, majd a második. Az után jövő autót a tömeg összetorlódása megállítja, de nem látják benne a prímást. Virágözönben jön a második autó, és dr. Kovács Vince püspök úr előtt megáll. A hercegprímás kiszáll, mosolyogva kezet fog vele és megszólal: A Főpásztor úr első miséjén itt leszek. 505 További üdvözlésre, ünneplésre a kísérők nem adnak időt, sürgetik az indulást a bíboros személyes biztonsága érdekében. Máris indul tovább a karaván a Pestre vezető országúton. A nemzeti bizottság elnöke egy rövid beszélgetést folytatott Pallavicini 506 főhadnaggyal, akinek a tankosztaga szabadította ki a prímást és vezette a kíséretet. Virágözön az úttesten, az autókon, sírnak az asszonyok, komoly férfiak... Felmérhetetlen örömkönnyek a szemekben. A Szabad Kossuth rádió déli híradásában közölte, hogy Mindszenty hercegprímás háromnegyed kilenckor megérkezett budai otthonába. Az egészet átélni csodálatosan felejthetetlen élmény volt és örökre megmaradt emlékezetemben. A Kossuth rádió további hírközléseiben bejelentette, hogy a Szovjetunió elismerte „helytelen viszonyát" a csatlós államokkal, és azt új alapokra akarja fektetni. A kormány és a szovjet megbízottak között tovább folytatódnak a tárgyalások az orosz hadseregnek az ország területéről való visszavonulása érdekében. Az úgynevezett titkosrendőrség emberei az ÁVH központi székházában gyűltek össze, azaz oda menekültek és bújtak el. Az épületet a szabadságharcosok és Csatári Endre volt tüzér hadnagy elmondása szerint aznap járőrszolgálatban volt a Vácról Rétság felé vezető út tüzérlaktanya melletti szakaszán, és amikor a konvoj megérkezett a váci határhoz, Csatári Endre megállította, és ellenőrizte az utasokat, miközben a tehergépkocsikon helyet foglaló kíséret tagjai fegyverüket rászegezték. Csatári Endre, benézve a hercegérseket szállító kocsiba, Mindszenty személyazonosságát is ellenőrizte, aki ekkor megáldotta őt. Az eseményről némiképpen másképpen tett tanúvallomást Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy: „Vácon keresztülhaladva annak budapesti kijáratánál nagy tömeg megállított, Mindszentyt ki akarták a kocsiból emelni, de én nem engedtem, fegyveremet is elővettem. Kb. 5 perc ott tartózkodás indultunk tovább." (HL Bp. Kat. Bír. 0145/1957.) Pálinkás őrnagy szerint - ezt megerősítette Szalay István szemtanú is, az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat váci kirendeltségének akkori vezetője - Mindszenty a Dr. Csányi László körúton haladt kíséretével Budapest felé - s nem a Budapesti főúton, a Konstantin teret érintve -, és a Diadal téren állt meg rövid időre. Ugyancsak ez utóbbi helyszínről számolt be az Új Váci Napló is. (ÚVN 1956. nov. 3., 3. sz.) „Pallavichiny"-ként írva.
