Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
azzal, hogy bemegyek a laktanyába erősítésért. A kinn lévő civileket felszólítottam, hogy aki be akar jönni a városba, az állomásig elviszem, vissza nem hozok senkit, mert katonák jönnek vissza. A kinn maradóknak parancsot adtam, hogy addig semmiféle őrültséget ne hagyjanak magukkal csinálni, míg vissza nem érkezem. A terv szerint bementem a laktanyába, Gerencsér őrnagyot kerestem, hogy megmondjam, hogy a civilek unják, és sokat behoztam a városba. Gerencsér őrnagy a tüzérlaktanyában volt Tóth őrnagynál. Átmentem oda, ott jelentettem neki, mit végeztem, utána ideadta a Gaz gépkocsit, azzal indultam ki a katonákért Hétkápolnához. Amikor a tanácsháza elé értem, ott még világos volt. Előtte állt egyik Weapon tehergépkocsi - tőlünk. A Gaz személygépkocsit visszaküldtem a tüzérlaktanyába a parancsnokhoz, én pedig a Weapon tehergépkocsival akartam tovább menni. Ott láttam meg azt a civilt (felismertem a magas nyakú pulóverjáról), aki Gerencsértől négy vagy öt katonát elkért. Megkérdeztem, hogy hová tette a katonákat, azt mondta, ne ugráljak, mi árulók vagyunk, a katonák a benzinkútnál vannak. Én nagyon dühös lettem, s nagyon kiabáltam, kényszerítettem, hogy vezessen a katonákért. Vagy 3-4 fő idősebb ember is volt a tanácsházán, ezek is nekem adtak igazat, s ők is jöttek, hogy segítsenek a civilek között rendet csinálni. 268 Útközben felháborodásomban mondtam a civileknek, hogy a pisztolycsövem előtt fog menni, ha kell a benzinkútig is, de a katonákat előkeríti a föld alól is. Amikor már majdnem a Hétkápolnához értünk, szembejött velünk a mi kinn maradt teherkocsink katonákkal és mellé megtömve civillel. Én leszálltam a Weaponról, leállítottam a kocsit, s ekkor már az úton alig néhány civil lézengett. A haragom még akkor is nagy volt, a civileket lezavartam a kocsiról és a katonáknak parancsot adtam, várjanak, amíg a többieket is idehozom. Mire visszamentem a Weaponhoz, az az alak, akit magammal hoztam a városházáról, meglépett. Kerestem a civileken, hogy hol van, azt mondták, vizelni lépett le, de nem jött vissza. Ezután ezeket is elküldtem. Én lehoztam a másik kocsit is a Hétkápolnától, majd bevonultam kb. 04 h-kor a laktanyába. A válságos éjszaka után hallottam, úgy hajnali 5-6 óra között, amikor a szovjet elvtársak által kért segítség sok harckocsi formájában bedübörgött Budapest felől Máriaudvarra, a benzinraktárhoz. Én a 23-a óta eltelt napok alatt alig aludtam valamit, s az átélt izgalmak, válságos órák is nagy hatással lehettek idegeimre, mert bármennyire is igyekszem most, kb. 4 hónap távlatából visszaemlékezni az eseményekre, azokat dátum szerinti pontossággal nem tudom leírni. Napszakokra még, úgy érzem, jobban vissza tudok emlékezni. Arra emlékszem, hogy a városból híreket kaptunk az objektumok őrzésénél kinnlevő tisztek és tiszthelyettesek révén, hogy a szovjet benzinkúttal kapcsolatos esetet követően tehergépkocsikkal járták a város utcáit (megrakva nőkkel és férfiakkal), és kiabálták, hogy a híradósok becsapták a népet, a szovjeteket kiértesítették, hogy erősítsék meg a benzinraktárat. Minket, tiszteket okoltak főként. Vö. a 38., 39. sz. forrásokkal!
