Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

gozni, de az üzemben mindenki hallgatta a rádiót, amely szerint fel kell lobogózni a házakat, és a sok rendkívüli hír a dolgozók nyugalmát elvette, és így a munka csak szórványosan folyt. Azután a hangosbemondón bemondták, hogy röpgyűlés lesz. Én ezután megkérdeztem az üzemi szakszervezeti bizottságot, hogy kik és miért hívták össze a röpgyülést. Itt azt mondták, hogy nem tudnak semmiről, nem ők csinálták. Nekem arról nem volt tudomásom, hogy a minisztériumból utasítás érkezett a kapuk zárva tartására. Azt nem tudtam megállapítani, hogy kik hívták egybe a röpgyülést. Szubjektív megállapításom az volt, hogy az akkori hangadók hívták össze. Ezek közé tartozott I. rendű vádlott is. Én is elmentem a röpgyűlés színhelyére. A gyűlést vagy Borossá

140 Frigyes DISZ-titkár, vagy I. rendű vádlott nyitotta meg. Azután I. rendű vádlott beszélt, és azt mondta, hogy ideiglenes munkástanácsot kell megválasztani. Ezután peregtek az események. I. rendű vádlott nem beszélt a munkástanács célkitűzéseiről. Borossá olvasta fel a jelöltek névsorát, elsőnek én voltam jelölve. A választások megtörténte után többen javasolták a dolgozók közül a tömegből, hogy fel kell vonulni. Ezen a napon beszélt Nagy Imre és Kádár János, és állítólagosán az ő beszédüket megismétlik, és ezért ki kell vonulni, ezt meghallgatni, együttesen a főtérre. Olyan tömeg volt, hogy nem lehetett megállapítani, kik indítványozták ezt. Én le akartam beszélni erről a dolgozókat, de nem lehetett, egyre csak gyülekeztek, és már a nagykaput is kinyitották. Ezt látva felhívtam a rendőrséget, a pártbizottságot és a helyőrséget, és tájékoztatást adtam a hangulatról. A dolgozókat a statárium

141 ellenére nem tudtam a felvonulásról lebeszélni. Ezután kijött a járási párttitkár, Kovács elvtárs,

142 és le akarta a dolgozókat beszélni a felvonulásról. Azonban neki sem sikerült. Közben hallani lehetett Budapestről a lövéseket. Ezután Kovács párttitkár kocsival és a gyár két dolgozójával elment a helyőrség parancsnokáért. A két dolgozót név szerint megjelölni nem tudom, csak azt tudom, az egyik nő volt, a másik férfi volt. Azután visszajöttek Gerencsér őrnaggyal, aki ugyancsak megkísérelte a dolgozókat lebeszélni a felvonulásról. A statáriumra való hivatkozás ellenére sem ment el. A dolgozók azonban megígérték, hogy fegyelmezettek lesznek, és nem csinálnak semmi bajt sem. Erre Gerencsér őrnagy azt mondta, hogyha így lesz, akkor menjünk. Erre autójával és a járási párttitkárral együtt a tömeg élére állt, és elindult a felvonulás a főtérre. Zászlók, kokárdák voltak a dolgozóknál. Menet közben, amint elhaladtunk a szovjet emlékmű

143 előtt, többen mondták a tömegből, hogy le kellene dönteni, de végső sorban a felvonulás nem járt rendbontással. Késve érkeztünk a térre,

144 akkorra a beszédeket a rádió már leközvetítette. Én küldtem fel Borossát az erkélyre, hogy mondja meg a dolgozóknak, hogy mindenki menjen csöndben haza. Ezután az emberek szétszéledtek. Én „Borosa"-ként írva. L. a 86. sz. lábjegyzetet! Kovács Lajos nem járási, hanem városi MDP-titkár volt. A Konstantin téri szovjet emlékmű. Március 15. tér