Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

Ezen a napon sugárzott először olyan híreket a váci Csokonai rádióadó, ami beazonosíthatván tőle származott. Ez előbb a városházáról, majd - berendezéscsere és sávváltás után - az Egyesült Izzó telephelyéről sugározta híradásait. A kiszámíthatatlan időközönként és gyenge teljesítménnyel jelentkező adó aktivitását november 6-7. fordulóján regisztrálták utoljára. November 5-10., hétfőtől szombatig A forrásokat vallató krónikásnak úgy tűnik, hogy a második intervencióban résztvevő szovjet alakulatok felvonulási-támadási tervében Vác nem volt stratégiai célpont. Miután a város közeli üzemanyagbázisuk fenyegetettségét elhárítva látták a légvédelmi tüzérek lövegeinek megcsonkításával, a megszálló erők elvonultak a város alól, legyűrni a még aktív fővárosi, illetve Pest környéki ellenállást. Vác egy szűk hétre - amíg a fővárosban tartott a fegyveres „rendteremtés" szélárnyékba került. Bár a város október végén megszerveződött új vezetése is dezorientálódott, egyelőre - más hatalmi fórum híján - továbbra is a Nemzeti Forradalmi Bizottság maradt a leginkább cselekvőképes. Ezen cselekvőképességet mutatta, hogy november 5-én a MÁV-állomás közelében felrobbantották a Budapest-Szob vasútvonal ún. átmenő vágányait. Ezzel próbálták megakadályozni a szovjet alakulatok által elfogottak külföldre hurcolását. Források szerint ennek értelmi szerzője a polgármester, Kristóf Béla volt, s az akciót a tisztében újonnan megerősített polgárőrparancsnok, Arnoczy Lajos irányította Zéman István és Bottó Péter közreműködésével. Ugyanebbe a sorba illeszkedett az első „restaurációs fecske" Vácott való megjelenése, majd tovaszállása. November 6-án, kedden szovjet tiszt vezette patrul támogatásával tért vissza a városba Enyedi Márton rendőrfőhadnagy, aki a forradalom előtti időszakban a városi rendőrség élén állt. Nevezett régi posztját jött újra elfoglalni, de a polgármesterrel folytatott - kölcsönös fenyegetésekkel tarkított - szóváltás nyomán jobbnak látta mielőbb távozni. A város vezetése ezek után a rendelkezésre álló közellátási készletek felmérésére fordította figyelmét. Pontos összesítések nem maradtak ugyan fenn, de az a tény, hogy a polgármesternek volt miből megújítania a máriaudvari szovjet bázissal korábban kötött - élelmiszerért üzemanyagot - barterüzletét, arra utal, hogy a napi közélelmezés nem látszott veszélyben lenni. Az államhatalmi vákuum ezen - érdemi konfliktusokkal nem terhelt, inkább csak bizonytalan, szorongásos - hetét két tragikus esemény felhőzte be. Özv. Müller Antalné és Kvack Emma 15 éves bakfis egymást követő napokon lett áldozata annak, hogy siheder legények őrizetlenül hagyott fegyverekkel babráltak. Vác nem tartozott azon városok, illetve nehézipari központok közé, ahol a restaurációval szembeni társadalmi ellenállás november 4. után meghatározó módon szerveződött a munkástanácsok köré. Inkább csak annyi mondható, hogy helyben is felélénkült ezen szervek tevékenysége. Itt ismét a főváros közelsége, pontosabban a markáns „utóvédharcof ' szervező - Váchoz legközelebbi - újpesti