Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

(A vonat parancsnoka az ugyanekkor szabadult Dalnoki Veress Lajos, aki a második világháborúban a 2. magyar hadsereg parancsnoka volt.) Tóth vezérkari főnök nem sokkal ezután módosította utasítását, s a vasúti sínek Vác előtti felrobbantására adott parancsot, amit meg is tettek. Október 30., kedd Ha forradalmi lüktetés-apály közepette lehet ilyet mondani, egy héttel az események elindulása után Vácott „rendes munkanap" volt. Nem eseménytelen persze, de hirtelen-váratlan skandalumok sem tarkították. (Ellentétben a fővárossal, ahol e napon - véres és lincselésbe torkolló - tűzpárbajban foglalták el fegyveres felkelők a szétesőben levő MDP budapesti székházát a Köztársaság téren.) Az új városi vezetés Vácott - a források szerint - kezdett üzemszerűen funkcionálni. A fiatalok összetartására Forradalmi Ifjúsági Bizottság szerveződött, a laktanyákban meg katonai tanácsok. Kristóf Béla polgármester utasítására gyógyszersegélyért indultak Ausztriába, ugyanő szervezte - mások mellett is - Mindszenty József Felsőpetényből, Pétery József Hejcéről való elhozatalát. Nem szünetelt a nemzetőrségbe jelentkezők összeírása sem, Vincze Ferenc vezetésével pedig deputáció ment a fővárosba, s a Honvédelmi Minisztériumban arról tárgyaltak Kána Lőrinc vezérőrnaggyal, hogy miként lássanak hozzá a nemzetőrség helyi karhatalmi zászlóaljának a felállításához. Folytatódott a munkástanácsok meg- és átszervezése, de az adott helyzetben aligha volt rendkívülinek tekinthető, hogy a városházán szinte állandó tanácskozás zajlott. A munka érdemi része - az ekkor kiadott röplap szerint - a város lakosságának ellátását, a mindennapi szolgáltatások zökkenőmentes működtetését célozta. Ehhez képest a személyeskedő civódás a forradalmi bizottság titkára, Pölcz Béla, valamint elnökhelyettese, Szépe Zoltán között akkor is kevésbé érdekes, ha az Pölcz tisztéről való leköszönéséhez vezetett. Szépe pedig - bírva a polgármester bizalmát - vitézül intrikált tovább a testület egyes, neki nem tetsző tagjai, illetve főként a laktanyák tisztjei ellen. Sikerült is aláásnia a bizalmat a város „civil" vezetése és a fegyveres alakulatok forradalom mellé állt tisztjei között is. Utóbbiak azt sérelmezték, hogy bennük nem bízva szervezték - úgymond - mindenféle szedett-vedettekből a polgárőrséget és a karhatalmat. Emiatt is írhatta az egyik kortárs krónikás - az érintettek nevesítése nélkül -, hogy „a forradalmi bizottság összetétele állandóan változik." Október 31., szerda Annál mozgalmasabb volt a következő reggel. Már hat órakor megszólaltak a városi hangszórók, hírül adva, hogy Mindszenty József bíborosnak - fogságából szabadulva - hamarosan erre visz az útja. Számosan segítették, hogy mielőbb a fővárosba érjen. A páncélosokkal biztosított konvoj így is elakadt egy rövid időre, mert a várost átszelő széles főút (ma: Dr. Csányi László körút) szűknek bizo-