Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

az, aki a legtöbb időt töltötte a sok száz egyházi személy közül a szocialista rendszer börtöneiben. Hat évet volt rács mögött a Rákosi-korszakban, s több mint tizenhármat Kádár János regnálása alatt. Az elsők között került át Vácra az AVH 1950-ben megszerzett fegyház-birodalmába. Több mint kétszáz verset vitt ki a fejében első szabadulásakor, s utána vetette azokat papírra, amikor - átmenetileg - szabadlábon volt. Tőle is csak egyet idézünk.

57 Lénárd Ödön Valaki a Sátánt káromolta Álldogálva a börtöncsillag közepén százunkra hullik homályos villanyfény. Munka után rabszolgahadat, megszámlálnak és hazahajtanak. S valahol hátul egy magas homlok, szeme lehunyva, az ajka mozog, hangját mellette állva se hallani, megérzed mégis: itt imát mond valaki. Fáradt szívekből mi pattant tüzet? Mért csattan dalba a hangtalan süket? Káposztás kondér árasztja az ámbrát? Lelopta valaki az Isten mennyországát? A Sátán kutyái most felüvöltenek, rohangálnak, mint meghajszolt ebek ordítoznak dühöngve, céltalan, s te kérdeznéd belül: no hát most mi van? Mert nem tudják: kiféle? S nem tudják honnan? Nem tudják: miért? S micsodás hangokban? Csak érzik ott belül, a dobhártya alatt, hol csontok nélkül az idegek hallanak, hogy a poklok fenekén egy elrabolt angyal felemelt fejjel, égretárt karral, az Istent merte szólongatni. A Kádár-korszakban már volt annyi „kedvezménye" a szerzőnek, hogy verseit megtakarított cigaretta-papírra jegyezhette. (LÉNÁRD 2003.)