Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
Most, hogy visszaidéztem ezt a sajnálatos eseményt, valami másik epizód bukkan elő lassan emlékezetemből, amely talán kapcsolatba hozható a tüzérlaktanya megtámadásával. Az orosz tankok elvonulása után a lakosság nem valami jó szemmel nézte a tüzérség parancsnokát és katonáit. Úgy tünt, hogy valami kiszivárgott az előző nap ottani eseményeiből. Reggel 9 és 10 óra között a hivatalomban dolgoztam, s hirtelen arra lettem figyelmes, hogy erősen zajongó csoport gyűlt össze a városháza előtt és azt követelték, hogy a város fegyverrel bíró polgárai támadják meg a máriaudvari orosz üzemanyag-tárolót. Lementem hozzájuk és először próbáltam lecsendesíteni őket. Miután a hangzavar enyhült, megmondtam nekik, hogy tervük egy öngyilkossággal egyenlő és én ehhez nem járulhatok hozzá. Beszédem közben az egyik fiatal fiú véletlenül a „davaj gitár" 769 ravaszára tette kezét, s azt gesztikulálásában akaratlanul megnyomta. Egyszerre lövedékek repültek mindenfelé. Amikor csend lett, felkeltem a földről és a tömeg is, amely nagyon gyorsan követte példámat. Ez az ostoba véletlen módot adott arra, hogy rámutassak követelésük képtelenségére, felhívjam figyelmüket különösen fegyelmezetlenségükre. Kértem őket, menjenek szépen haza, mielőtt nagyobb baj is történhet. Én nem akarok halottakat temetni. Úgy látszik, a meggondolatlan és váratlan lövöldözés zaja kijózanította őket, mert a tömeg lassan feloszlott. Az elmondottakhoz még annyi hozzáfűzni valóm van, sohasem derült ki, hogy igazán kik voltak a laktanya támadói. Sajnálatos, hogy mindez egy fiatal magyar katona életébe került. A fiatal őrmester kötelességét teljesítve halt meg, ezért halálát úgy tekintettem, mint aki a hazájáért halt meg. Úgy is temettük el, temetésén ott voltam, elbúcsúztattam az utolsó útjára. 770 O volt az egyetlen áldozata Vácon a forradalomnak, 771 amire még ma is büszkén gondolok vissza. Az ezen a napon történt események sorában még meg kell említenem a következőket. Schrick Ferenc tanácstag egy üzenetet hozott a máriaudvari orosz parancsnoktól, hogy keressem fel, szeretne beszélni velem. Az oroszokkal való korábbi kapcsolataim megtanítottak arra, hogy ne „tegyem be a fejem az oroszlán szájába, még akkor sem, ha netalán nem harapja le azt." így a kölcsönös üzenetcseréből derült ki, hogy a parancsnok azt szeretné, ha a korábban beszüntetett víz- és villanyáram-szolgáltatást visszaadnánk. A bizottság tagjaival értekezve a következő elhatározás született. A város hajlandó a víz- és villanyszolgáltatást visszaállítani, ha a parancsnok is hajlandó egy bizonyos mennyiségű benzint és olajat adni a városnak, mert üzemanyaghiány miatt az áram- és vízszolgáltatás korlátozott. A városnak szüksége volt az üzemanyagra az élelmiszer beszerzéséhez és szállításához is a teherkocsik számára. A megegyezés a közvetlen jelenlétem nélkül is megtörtént. davaj = gyerünk; „davaj gitár" = gitár módjára a vállon átvetett, szíjon lógó géppisztoly 0 A temetés október 30-án volt. Vö. a 71., 91. sz. forrással! 1 A közölt forrásokból kiderül, hogy a forradalomnak több halálos áldozata is volt.
