Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
Földvári századossal együtt lementünk a legénységi étkezdére, ott bizony az alakulatot erősen megcsappant állapotban találtuk tisztekkel együtt. Különösen a tisztek létszámában volt látszólag erős csökkenés. Kb. 150-200 fő jött össze. Ha ehhez hozzáteszem az őrséget, meg azt a 15 főt is, akiket egy tiszt parancsnoksága alatt átküldtem a kiürült tüzérlaktanya őrzésére (19 óra után, mivel azt hiszem ugyanaz a katona, akivel a pánik alkalmával a tüzérlaktanya közvetlen vonalán beszéltem, jelentette, hogy egyedül van, és segítséget kért a laktanya őrzésére, nehogy a civilek széthordják), még akkor sem igen tett ki többet az alakulat 1/41/2-énél. A legénységi étkezdén Földvári századossal együtt igyekeztünk meggyőzni a legénységet, hogy semmi értelme, hogy széjjelszaladjanak, mert mi, akik már három évet voltunk fogságban, sem félünk, hogy elvisznek bennünket, mert a szovjet csapatoknak csak egy céljuk lehet, hogy minél előbb helyreálljon a rend. Itt pedig a laktanyában rend van, mi nem harcolunk ellenük, tehát bennünket nem fognak bántani semmi körülmények között. Ezt azzal is alátámasztottuk, hogy akkorra már hallatszott, hogy igen sok harckocsi keresztülrobogott a városon, és lövöldözés nem volt. így nagy nehezen lecsillapodtak, s elmentek a körletekbe lefeküdni. Ez úgy 21-22 h között lehetett. Mi Földvári századossal felmentünk a törzsépületbe, onnan a tiszteket lerendeltük, hogy legyenek a legénységgel. Azok kb. egy óra múlva visszajöttek, jelentették, hogy a legénység alszik. Mi éjfél körül magunk is körüljárkáltuk a laktanyában, körletekben, majd visszamentünk az irodába, ott az ott lévő törzsbeli tisztekkel elbeszélgettünk kb. éjjel 2 óráig, majd mindketten Földvári századossal együtt lefeküdtünk egy kicsit pihenni. Reggel 636 szörnyű káoszra ébredtünk. A legénység valami miatt hajnalban szétszéledt. Az élelmező-raktárakat feltörték, kifosztották, elhordták, jó néhány gépkocsit is elvittek a laktanyából. Én leszaladtam az élelmező-raktárhoz, ahol éppen a tiszti étkezde és műszaki laktanya részére raktak meg egy-egy 3 tonnás tehergépkocsit. Ott megállapítani csak annyit tudtam, hogy felelősségre vonáskor azt jelentették, hogy állítólag tisztek verték le a lakatot és azok és hozzátartozóik hordták az anyagot. Én elrendeltem, hogy azonnal állítsák le a tiszti étkezde és műszaki laktanya anyagkiadását is. Felszaladtam a törzsépületbe, ott parancsot adtam Kecskéi 637 és Éhen századosoknak, hogy ami még az élmező-raktárból megmenthető, azonnal rakják kocsira, s hozzák a törzsépületbe az egyik irodába. Ok elmentek ezt végrehajtani. Én rettenetesen el voltam keseredve, hogy amikor az addig eltelt idő alatt a laktanyát, az anyagot és az embereket sikerült megőrizni, most, amikor már semmi ok nincs rá, széthordják az élelmiszerraktárát. Én parancsot adtam Papp főhadnagy hadtápfőnöknek, állapítsa meg, kik hordták, s azonnal adjon nekik parancsot, hogy hozzák vissza. Ennek a parancsnak a végrehajtását Papp főhadnagy kereken megtagadta. Ez még csak fokozta elkeseredésemet, s ha jól emlékszem, elkergettem, hogy nincs rá szükségem, majd mi visszahozatjuk. (Jelen volt FöldNovember 5-én. 7 Gépelési hibával „Kácskei"-ként írva.
