Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

[Október] 25-én délelőtt folyamán a hajógyár két esetben kísérelte meg, hogy felvonulást csináljon. Nem kaptak engedélyt. Dél felé a hajógyáriak küldöttsége a városi pártbizottság titkárával, Kovács 125 elvtárssal az élén felkeresték Gerencsér őrnagyot (mint kiegészítő parancsno­kot), 126 hogy engedélyezze a felvonulást fegyelmezett rendben a főtérre, ahol rá­dión Nagy Imre beszédét akarják meghallgatni. Úgy tudom, ezt a parancsnok a rendőrséggel egyetértésben megengedte. Ez a déli órákban 12-14 h között lehetett. A hajógyáriak felvonultak, s úgy hallottam (mert csak Gerencsér őrnagy és a poli­tikai helyettes voltak kinn), meghallgatták a beszédet. Ekkorra már több ezres tö­meg volt együtt. Utána elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, s a térről a szétoszlás megindult. A parancsnok és a politikai helyettes vissza is tértek a laktanyába. Nem sok idő múlva (16-17 h között kb.) a rendőrségre telefonáltak, segítsé­get kértek, mert a tömeg be akart hatolni a rendőrségre, a foglyokat kiszabadíta­ni. Azonnal riasztottuk az alegységeket. A parancsnok Földvári 127 századossal, az első kocsikkal kiment, én az utolsó kocsi után mentem ki. A rendőrség előtt és a környező utcákban több ezres tömeg volt. A keskeny utcákban a katonák is szorosan voltak. A tömeg egy része (a főtér felőli) leválasztódott a katonai kor­donnal. A rendőrség körüli hatalmas tömeg a lefogott diákok szabadon engedését követelte. Úgy Gerencsér őrnagy, mint Földvári százados és jómagam is úgy igyekeztünk meggyőzni a tömeget, hogy nincsenek diákok, hanem két gépkocsi­val azok lettek beszállítva a rendőrségre, akiket fegyverrel fogtunk el reggel. Fel­szólítottuk többször a tömeget, hogy oszoljanak szét. Először sikerült is a Kons­tantin tér felé terelni őket, de hátulról a több ezres tömeg visszanyomta. Közben a katonákat a tömegből befolyásolni igyekeztek „A néppel tűzön vízen át!" jel­szavakkal, meg hogy Pesten az összes katona a nép mellé állt; óriási hangzavar, kiabálás volt minden felé. Gerencsér őrnagy berohant a rendőrségre és az emeleti erkélyről igyekezett a tömeget lecsillapítani, becsületszavát adta, hogy csak a fegyveresek vannak lefogva. Felszólította a tömeget, hogy azonnal oszoljanak szét, s amikor erre a tömeg még nagyobb zajt csapott, pisztolyát elővette s riasz­tólövéseket adott le a levegőbe. Ekkorra köriilöttünk a civilek egész összekeve­redtek a katonákkal, közben az erkélyen lévő rendőrtisztek riasztólövéseket adtak le. Valaki az erkélyről lelőtt, s három katona (Földvári százados, Bozóki főhad­nagy és egy honvéd) meg két civil a kövön szétfröccsent lövedéktől megsérült. 128 Földvári százados kivételével a többit bevitték a kórházba. Könnyebb sérülések voltak kis szilánkoktól. A rendőrség bejárata előtt a nagy tömegben nem is lehe­tett látni, mi történik. Valaki a rendőrségről kieresztette a foglyokat. A tömeg nagy felzúdulásban volt. Kijött a rendőrségről Gerencsér őrnagy, akinek kiabál­tak, hogy „Ez a magyar tiszt becsületszava". Mi, ahogy kijött, akik ott voltunk, közrefogtuk, nehogy bántódása essék. Ekkor Gerencsér őrnagy Földvári száza­125 Kovács Lajos 126 Helycsen: helyőrségparancsnok. 127 Földvári Sándor 128 Vö. a 14., 17., 18. sz. forrással!

Next

/
Oldalképek
Tartalom