Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

koztak, olyan elemi erővel tört fel a szívekből, hogy azt senki és semmi nem lett volna képes megállítani. Mindig újabb tömeg tűnik fel a keresztező utcákból. Most már a városnak a hazáját szerető minden polgára az utcán van, tüntet a bu­dapesti ifjúság 16 pontja 106 mellett és követeli az orosz megszálló csapatok azon­nali kivonását az ország területéről. Ismét újabb és újabb csoportok alakulnak, és teherautón mennek be Pestre, hogy segítsék az ott harcoló testvéreiket. Ugyanis hírek jöttek, hogy a kommu­nista kormány felkérte az itt állomásozó orosz erők beavatkozását a szabadságért folyó küzdelembe. A lakosság felháborodása az orosz fegyveres beavatkozás mi­att óráról órára nőtt. A Budapesten kinyomtatott 16 pontból álló kiáltványt a városháza erkélyéről akarják felolvasni, de az előbbiekben már említett őrnagy bezáratta a kapukat. A tömeget ez sem tudja megállítani elhatározásában, a ledöntött orosz emlékmű ta­lapzatáról olvassák fel azt. Ezután a forradalmi lázban égő tömeg a rendőrség épülete elé vonul és követeli az előző napon, Balassagyannaton letartóztatott és Vácra hozott 16 egyetemista szabadon bocsátását. A rendőrség ekkor már teljesen bezárkózott hivatali épületébe. Vezetőjük, Enyedi Ferenc főhadnagy nem volt hajlandó beszélni a nép képviselőivel, sőt te­lefonon segítséget kért Gerencsér őrnagytól. Rövid időn belül egy katonai gyűrű veszi körül a tüntetőket, de azok szilárdan kitartanak követelésük mellett. Erre az őrnagy bemegy a rendőrség épületébe, s a rendőrség előbbiekben említett vezető­jével és a többi tiszttel és altiszttel együtt megjelenik az épület erkélyén. Gerencsér és Enyedi felszólítja a tüntetőket, hogy oszoljanak szét, a rendőr­ségen nincsenek fogva tartott egyetemisták. Erre becsületszavát is adja. A tömeg tudja, hogy kikkel áll szemben, nem hisz nekik és kitart követelése mellett. Ezután Gerencsér minden figyelmeztetés nélkül tűzparancsot vezényel kato­náinak, de azok nem engedelmeskednek. Az őrnagy dühében előrántja revolverét és lövöldözni kezd a tömeg felé, a rendőrtisztek követik példáját. Szerencsére csupáncsak négy könnyebb sebesülés történt a tüntető tömegben. Tisztelet és be­csület illeti a honvédeket, mert azok parancsnokuk utasítása ellenére sem lőttek a fegyvertelen tömegre, és így a lövöldözésnek halálos áldozata nem lett. 107 irat.) A főtéren álló szovjet emlékmű, az ún. „Szivar" a lépcsőzetesen emelkedő négyszög­letes talapzaton kb. 6 méter magas, kőből készített lövedék, rajta a szovjet címer és ötágú csillag. A márványtáblák felirata: Itt nyugszanak a Vörös Hadsereg katonái és altisztjei, akik a harcokban hősi halált haltak a Szovjetunió szabadságáért, függetlenségéért -1941­1945 - Kegyelettel emlékezünk az orosz hősökre, akik Vác felszabadításáért a legdrágáb­bat, az életüket áldozták -1944. dec. 8. (VVL Vác Városi Tanács V. B. Igazgatási Osztá­lyának külön kezelt ir.) A főtéri emlékművet nem állították helyre, a Konstantin téren 1957-ben újat emeltek, amit 1989-ben bontottak le. 1956. október 22-én a Budapesti Műszaki Egyetemen tartanak nagygyűlést, amelyen több egyetem és főiskola képviselői is részt vesznek. Itt fogalmazzák meg a kezdetben tíz-, ti­zennégy, majd tizenhat pontos követelést. KÉZIKÖNYV 1996/1. 70-71. Vö. a 15., 17., 18., 19. sz. forrással!

Next

/
Oldalképek
Tartalom