Váci végrendeletek I. 1706 - 1750 (-1754) - Váci Történelmi Tár 3. (Vác, 2006)

VÉGRENDELETEK (FORRÁSJEGYZÉK)

A szövegfordítása: Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében, ámen. Ez az én, Niedermeyer József, Vác városi vendégfogadós utolsó akaratom és szándékom. Először szegény lelkemért 50 Ft, azaz ötven rajnai guident szentmisékre a nagytiszteletű páter dominikánusoknak. Másodszor az én kedves leányomnak, Kläger Anna Máriának hagyok 250 Ft, azaz kétszázötven rajnai guident, amit Kollermann János György úr legjobban carta bianco-ban fog visszafizetni. Harmadszor az én kedves leányom, Kläger Anna Mária gyermekeinek hagyok 200 Ft-ot, azaz kétszáz rajnai guident, amit részükre egy biztos helyre kamatra, amíg felnőnek, kölcsönadtam. De ha az egyiküket vagy másikukat az Isten magához szólítja, egyikük vagy másikuk örökölje, de ha mindegyik gyermek meghalna, ne legyen egyiküké sem, úgy legyen az anya az örökös. Abban az esetben, ha az Isten magához szólítaná az anyát a gyermekekkel együtt, adják ezt a 200 forintot szentmisékre, szintén a nagytiszteletű páter dominikánusoknak. Negyedszer hagyom az én kedves feleségemnek, Dorotheának a házra kért 50 Ft, azaz ötven rajnai guident, és mivel a többi százötven guident már fentebb szentmisékre hagytam, ezért a maradék kétszáz gulden, ami a pecsétem alatt van, a meglevő szőlővel együtt legyen a kedves feleségemé. Még ugyanebből hagyok adományként Keller Márton gyerekeinek három dukátot. Ez az én teljes akaratom és szándékom. Vácott, 1745. június 27-én. [P. H.J Niedermeyer József váci vendéglős [s. k.] [P. H.J Schwartzl János s. k., tanúsítom, ahogy fent áll [P. H.] Keller Márton [s. k.] tanúsítom, ahogy fent áll A külzeten: Niedermeyer (Niedermajer) József 1745. június 27-én kelt végrendelete. 122. Bottyányi Márton szíjártómester végrendelete 1745 Dicsértes[sék] a Jézus, Istennek nevében. Elsőbe is én, Bottyányi (Bötyáiiyi) Márton testálom magamat Úristennek, és hogy megemlékezem az én megmaradóit árváimról is, tehát hogy holtom után, hogy békességes nyugodalmat engedjék. Tehát az hitvesemé az fele szőlő és az házból is fele, és az öregebb fiamnak pedig az szőlőnek is, háznak is fele úgy, hogyha együtt nem maradhatnának, hogyha pedig