Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

leg - sok használó után - a Váci Földhivatal és a polgármesteri hivatal okmányirodája található benne. A Kossuth tér két kávéháza több évtizeden fogadta vendégeit és tette látogatottá a teret. A Műcsarnok kávéházat (76-78., 244-246. kép) 1903-ig Velzer János bérelte, aki „művészi becs" nélküli képekkel rakta tele a kávéház falait. 1923-ig a Hornung család birtokában volt a kávéház, ekkor lakássá alakították át. A Kaszinó kávéház (a 19. században itt működött a kaszinó), később a Központi vagy Nemzeti kávéház, a városi vezetők kávéháza volt (külső borító, 75-78., 244. kép). Bérlője volt Bezdek János, Korpás János és Hliniczky Endre. A 245. képet Kassai Vidor színész készítette. A Pokolcsárda (247-255., 268., 273., 274. kép), illetve az egykori Révcsárda a Zichy család tulajdonában volt a 18. században, amit rendszerint a város vett bérbe és adott tovább alhaszonbérlőknek. Az 1880-as években rendszeresen tartottak itt görögtűzzel kivilágított vízi sportversenyeket, innen a csárda „Pokol" elnevezése. A csárdát, a hozzá tartozó 20 kat. hold területtel együtt 1903-ban vásárolta meg a város Éles Gusztáv budapesti lakos örököseitől. 1904-ben verandát, tekepavilont és 2 tekepályát építettek, továbbá voltak itt teniszpályák és tornaeszközök is (247249., 251. kép). A Váci Sportegyesület kérésére még ugyanebben az évben területet jelöltek ki labdarúgópályának, mivel „az ifjúságnak a testgyakorlatban és a testedző játékban gyakorlása valóságos közérdek." 1922-ben fürdőzésre alkalmas területet (254-, 255. kép) jelöltek ki. A háború előtti nagyobb beruházásként 1938ban lelátót (tribün) építettek a sportpályához. Az egykori Vásártér szélén épült fel Hliniczky Károly Hungária vendégfogadója és étterme (257. kép), a későbbi Fehér Galamb étterem. A Budapesti főúton volt Majer László „Magyar nemes borok kóstolóháza", népszerű nevén a Zsibbasztó (15., 256. kép). A vendéglő szobájának falán más képek mellett ott függött Canzi festményének reprodukciója a váci szüretről. SZÓRAKOZÁS, SPORT (külső borító, 19., 247., 251., 258-265. kép) A város lakosai többségének a Duna jelentette az egyetlen fürdőzési, strandolási lehetőséget. A dunai fürdőhelyet a Fürdő u. végében, majd a révtől északra jelölték ki (259. kép). A Duna vizére úszó öltözőket és csónakházakat építettek. Vác „előkelőbb közönségének" kedvelt kirándulóhelye volt a Lőház, a Lövölde és környéke (külső borító, 259., 260. kép), ahol naponta, de különösen vasár- és ünnepnapokon nagy számmal 176 jelentek meg a városi népek. Az urasági tótól - ennek vizével működött a püspöki veteményes kert, a Kőkért szélén álló Zöldfa malom - a város felé eső területet Splényi Ferenc püspök adományozta az 1793-ban alakult Polgári Lövöldöző Egyesületnek. Ez volt a város első civil egyesülete. 1793-ban még csak deszkából építettek lőállásokat és tekepályát, 1808-ban aztán manzárdtetős lőházat és deszkából készített tánctermet készítettek. Az utóbbi helyébe 1873-ban nagytermet építettek, az elkerített előkertet „angol modorú" kertté alakították, ahová platán- és gesztenyefákat ültettek. Az egyesület a lövöldözés mellett kulturális szerepet is betöltött. Bálokat, kiállításokat, táncestélyeket rendeztek, könyvtárat tartottak fenn, újságokat járattak. De már 1893-ban azt írták az egyesületi beszámolóban, hogy „Nemzedékünknek nincs rá sem költsége, sem ideje, sem nyugodtsága." Az I. világháború után hosszabb ideig szüneteltette tevékenységét az egyesület. Az épületeket vendéglőként, raktárként használták. Az 1935-ös újrakezdés sem tartott sokáig, és az épületeket 1939-ben bérbe adták a levente otthonnak. A lövészegylet feloszlatását az újabb háború mondatta ki, és az ingatlanokat a városnak adták át 1944ben. A háború után több használója is volt az árvizek által megrongált épületeknek. Végül 1951-ben bontották le. A Váci Sportegyesület újjászervezett futballcsapatát mutatja Báskay Dezső felvétele (261. kép). A csapat igazgatója ekkor dr. Haraszti Ernő állatorvos volt. A kép megjelent az 1914. évi képes váci kalendáriumban is. A VSE futballcsapata a pokolszigeti pályát használta rendszeresen (251. kép). A Derecskei-rétet és a tavat (262., 263. kép) gróf Leslie Vilmos püspök adományozta a városnak 1717-ben. A tó melletti, a Hétkápolna, a Duna és a város közti árterület egy részét Csávolszky József kanonok kezdeményezésére fásították az 1880-as évek közepén, s létrejött a Csávolszky-park (később Erzsébet-park, ma Városliget). 1899-ben itt alakították ki a város első „lawn-tennis" pályáját, melyet a Váci Sportegyesület működtetett. A Derecskeitavat elsősorban hal tenyésztésre használták, de ez lett az 1876-ben alakult Váci Korcsolyázó Egylet törzshelye is. Kezdetben a Lőház mögötti püspöki malom- és halastavon „iringáltak", majd 1887ben felépítették öltöző- és melegedőcsarnokaikat a fakutyázásnak és a korcsolyázásnak hódolók a Derecskei-tónál. Az evezősport (19., 247., 258., 264. kép) szervezeti kereteit az 1899-ben alapított Váci Sportegyesületben teremtették meg. 1904-ben csónakdát építettek a Fürdő utca végében, és ugyanebben az évben megrendezték az első csónakversenyt is. A városban emellett más egyesületek, intézmények is tartottak fenn evezős szakosztályokat. Az 1929-ben felépített Duna-parti csónakházat (265. kép) 1938-ban a piarista gimnázium vásárolta meg a VSE-től. 1963 óta az újonnan alakult Váci Hajó SE használja.