Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Város a Duna partján - történeti áttekintés

A mohácsi csatavesztés után török portyázok már 1526ban megjelentek Vác alatt, és a következő években többször került vagy a portyázó törökök, vagy az éppen arra vonuló birodalmi csapatok birtokába. Mivel Vác az ekkor kialakuló hódoltsági terület, az Oszmán Birodalom legészakibb végvára volt, stratégiailag fontos szerepe volt 1552-ig. A hódoltság határa azonban tovább terjedt északra a Nógrád megyei várak elfoglalásával, és így Vác hadászati jelentősége csökkent. A terület feletti rendelkezés miatt azonban állandó harcok színtere volt a város környéke. Vác csak Buda 1541-es megszállása után, 1544-ben került tartósan török kézre. Mehmed Jahjapasaoglu budai pasa csapatai 1544 tavaszán elfoglalták a várost, és a következő fél évszázadban a birtokukban maradt. A városból már ezt megelőzően elmenekült a püspök és környezete, a káptalan tagjai, a szerzetesek és a gazdagabb, jobbára német polgárok. Az egyházi kincsek nem kerültek a törökhöz, azokat még időben sikerült Nógrád várába menekíteni. A törökök megszállták az egyházi épületeket és a magyar város házait, ahonnan a lakók a német város elhagyott házaiba költöztek. A német és magyar város közötti megkülönböztetés így megszűnt. A mohamedánok a magyar városon kívül, amelyet teljesen birtokba vettek, később a német részen is tért hódítottak. A török megszállást néhány évtizedes viszonylagos nyugalom követte, de az 1591-1606 között zajló tizenöt éves háború alatt többször gazdát cserélt a város. A várat a harcoló felek néhányszor fel is gyújtották, nehogy az ellenfél kezére kerüljön. A zsitvatoroki békét követően 1606-tól 1620-ig Vác keresztény kézen volt, ezután a budai pasa elfoglalta, és megkezdődött Vác második török korszaka. Miután a nógrádi várak magyar kézre kerültek, Vác a hódoltsági határ északi csücskére került, s ezzel jelentősége ismét növekedett. Várát megerősítették, a várkatonák számát megemelték. Vác lett a nógrádi szandzsák székhelye 1663-ig - ezért a szandzsákbéget váci bég néven emlegették -, amíg vissza nem foglalták a törökök Nógrádot. A város magyar földesura a váci püspök maradt, miközben a törökök szultáni hász-birtokként igazgatták. Vác a budai szandzsákhoz tartozott, egy kisebb székhely, náhije volt. Igazgatási körzetébe 66 falu és 21 puszta tartozott. A török uralom idején a váciak a körülményekhez képest próbáltak megfelelő életfeltételeket biztosítani maguknak. A török korban magyar és német céhek, iparosok működéséről tudunk. Az adóösszeírásokból kiderül, hogy vargák, kovácsok, borbélyok, mészárosok, molnárok, halászok, pékek, ötvösök, szűcsök, kötélverők dolgoztak itt a török kézművesek mellett, akik között kovácsok, kardkészítők, tímárok, szappanosok, fazekasok, építészek, nyergesek, borbélyok, csizmadiák, szabók, fürdősök, hajósok, révészek, boltosok voltak. Vác a török uralom alatt is fontos vámhely maradt. A 16. századi vámnaplók bejegyzéseiből az derül ki, hogy többnyire évi 60-75 ezer szarvasmarhát hajtottak ezen az úton az Alföldről Bécs irányába. Ezenkívül bőr- és prémáru, valamint élelmiszerek alkották a kivitelt, miközben szövet- és ruhaáruk, szatócscikkek, fémáruk, kohászati termékek adták a behozatal nagy részét. A tizenöt éves háború után Vác ismét harmincadhely lett. A Dunán való IS kereskedelmet segítette elő a Vácnál felállított, többször szétrombolt, majd újra megépített hajóhíd. A lakosok nagyobb részben mezőgazdasági termelést folytattak a jobbágygazdaságokban, ahol főleg búzát, szőlőt termesztettek. Ezen kívül len, kender, káposzta, hagyma, gyümölcs is megtermett. A törökök még rizst is termesztettek. Az állattartás a nagyobb legelők hiánya miatt nem volt jelentős, a halászat viszont a Dunán és a püspöki halastavon számottevő volt. Egy 1570 körül készült török összeírás szerint 374 ház állt a várban és a fallal körülkerített városban. Ezek közül 91-et kőből építettek, s 19 volt emeletes. Az épületek egy részét átalakították: a várbeli székesegyház Szulejmán szultán dzsámija, az egyházi épületek katonai raktárak lettek. Néhány mecset, minaret, fürdő, alapítványi ház és bolt, aminek építése a törökök nevéhez fűződik. A már korábban kialakult városszerkezet alig változott az uralmuk alatt: árokkal választották el a várat és a várost, és csak a törökök által lakott negyedek kaptak új elnevezést. A mohamedánok a várbeli mecseten kívül még két mecsetet (Kaszim bej és Hasszán vojvoda) működtettek. A korábbi keresztény templomok közül csak a Szent Mihály templomot használhatták a keresztények, mert csak ezután fizették ki a tapu-díjat. A Szent Margit-, a Szent Jakab- és a Szentlélek templomok a török kincstár tulajdonaként omladoztak. Komolyabb építkezésről csak a vár esetében beszélhetünk. A mintegy 350-450 fős várőrséggel rendelkező vár meglévő védműveit árkokkal, palánkokkal, földművekkel erősítették meg. Amikor a város 1620-ban, immár sokadszorra török kézre került, a középkori székesegyházat teljesen elbontották, köveit a vár bástyáinak megerősítésére használták. A gyakori háborúk ellenére a város lakói a török uralom idején elérték az 1500-2000 főt. A magyarok és mohamedán törökök közel azonos számban képviseltették magukat, rajtuk kívül kisebb közösségekben szerbek, cigányok és zsidók is éltek itt. A 17. században, mint akkoriban oly sok magyar település esetében megfigyelhető, Vác kálvinista hellyé vált. Bocskai István idején protestáns lelkész működött a székesegyházban, és Pongrácz György váci püspök 1675-es Információjában is az olvasható, hogy Vác kálvinista hely lett. A török uralom alól Vác 1684- június 27-én szabadult fel először, amikor Lotharingiai Károly csapatai kiűzték a törököt. A vár kapitányává Vak Bottyánt nevezték ki. A püspök ekkor Kéry János volt, aki visszatérve a felszabadult Vácra, azonnal visszaszerezte a templomot a kálvinistáktól, akik Fótra és Tótfalura menekültek. Még meg sem kezdődhettek a város helyreállítási munkálatai, amikor a török visszafoglalta Vácot, és a várba helyezett német helyőrség 1684. november 3-án megadta magát a töröknek. A végleges felszabadulás csak másfél év múlva, 1686 júniusában történt meg. A korabeli források szomorú képet festenek a török utáni Vácról, amely szinte teljesen elnéptelenedett, házai elpusztultak, templomait lerombolták. Bél Mátyás azt írta, hogy a tűzvész által pusztított városban csak néhány kunyhó volt, miközben az utcák szennyel, piszokkal, romokkal voltak eltorlaszolva. Jakab Tollius németalföldi utazó csak kunyhókban megbúvó néhány szerb családról tudott beszámolni.