Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

KÜLÖNLEGESSÉGEK, ÉRDEKESSÉGEK (külső borító, 266-274. kép) Minden képeslapgyűjtő álma, hogy különleges darabokkal gyarapítsa gyűjteményét. Ezek közül válogattunk egy csokorra valót, szem előtt tartva a helytörténet szempontjából érdekesebb lapokat. A mozaikképek között unikumnak számít a Tragor Ignác által készített, vagy valószínűleg készíttetett, fakéregre ragasztott képek (külső borító, 266. kép). A képeslapokat sokszor ízléses, máskor giccses díszítéssel látták el. Az előbbiek közül választottunk kettőt (267., 268. kép). A települések, de inkább a városok gyakran megjelentették címerüket is a lapokon. Az itt bemutatott két képeslapon ábrázolt váci címer (269., 270. kép) nem a város közgyűlése által 1903-ban elfogadott pecsétcímert ábrázolja, hanem az 1841. évi püspökváci pecsét rajzához hasonlót. Az eltérés csak annyi, hogy a címer közepén trónusán ülő Szűz Mária mögött körben arany lángnyelvek láthatók. A laikus ábrázolásokon ez terjedt el leginkább. A képeslapokon gyakran megjelent a nemzeti színű zászló vagy lobogó. Az itt közölt lapon lobogót látunk, talán utalva ezzel is Vác Duna-menti város jellegére (271. kép). Egy igazi unikum: a bécsiből vácivá átalakított levelezőlap (272. kép) címzettje lovag Floch Reichersberg Alfréd sződrákosi birtokos. A két leporelló-képeslap (273., 274- kép) inkább csak játékossága miatt számított különlegességnek, a kihúzható képekben rossz minőségük miatt aligha lehet gyönyörködni. A VÁROS KÖRNYÉKE (1-3., 5-8., 10., 14., 34., 94., 95., 154., 156., 217., 264., 275-285. kép) Korszakunk elején még a város külterületéhez tartozott a Rádi út környéke. Majd néhány üzem, a szalmahüvelygyár, a Globe Textilművek, a Parma Gyapjúfonógyár és a jéggyár telepedett a környékre. A Rádi út 2/4- sz. alatti Huber-villát (275. kép) 1939-ben vette meg a város egészségház - tüdőgondozó és zöldkeresztes intézet - céljára, de ennek kialakítására csak 1942-ben került sor. Addig ugyanis a m. kir. 1/5-ös lengyel műszaki munkástábor parancsnokságát, majd zsidó munkaszolgálatosokat helyeztek el benne. Az épületet 1946-ban a Magyar Állami Erdészeti üzemek vette bérbe, s azóta is e szervezet jogutódja használja. A város északi határában emelkedő Naszály-hegy (1-3., 5-8., 10., 14., 34., 94., 95., 154., 156., 217., 264-, 276-282. kép) a Duna mellett a másik vonzó természeti terület. Elődeink szőlőhegyként, fakitermelő helyként, kőbányaként és kirándulások célpontjaként egyaránt használták. 1925-ben épült a legmagasabb, a 652 méter magas csúcson a Vörös Tihamér faszerkezetes kilátótorony (278. kép). Vörös Tihamér a helyi turistaegyesület vezetője volt. A fa kilátótornyot az 1970-es években betonépítménnyel helyettesítettek. A Násznép-barlang (277. kép) - melyhez több monda kapcsolódik - mindig kedvelt célpontja volt a kincskeresőknek és a kirándulóknak egyaránt. Járatainak hossza 200 métert tesz ki. A Szendehely felé vezető úton, a város északnyugati határában, a Naszály északi részén, a Monyok-pataknál található Szent Katalin asszony völgye, mai nevén Katalinpuszta (280-282. kép). A váciak, akik tehették, ide kocsikáztak ki egy nagyobb kirándulásra, ahol vendégfogadó is várta őket. A két világháború közötti élénk turisztikai mozgalom egyik bizonyítéka a Báskay-menedékház a Naszály-hegyen. (283. kép) A várostól délkeletre fekvő Máriaudvar a 19. század 70es éveiben a Coburg család birtoka volt. Később Piufsics Lajos, a Népszínház igazgatója, majd Inczédy Soma váci kereskedő, végül az államosításig a Marx család birtokolta (283., 284. kép). Marx János MÁV-vezérigazgató, városi képviselő, majd özvegye gazdálkodott itt a 326 kat. hold területen. 1925-ben ecet- és denaturált szeszgyártó üzemet létesített. 1931-ben parcelláztatta a birtok egy részét, és Liget Otthon néven lakónegyed létesült. A villa közelében 1870-ben építtetett fel Coburg herceg egy pusztai iskolát. A birtok államosítása után itt volt a Váci Mezőgazdasági Szakközépiskola tangazdaságának a központja, mely később - az 1990-es évek elején történt megszűnéséig - az Alagi Tangazdaságé lett. A több épületből álló kis birtok jelenleg belga magántulajdonban van. AZ ELKÉPZELT JÖVŐ (286., 287. kép) A váciak jövőképe minden bizonnyal nem volt sem derűsebb, sem borúsabb, sem a valóságtól elrugaszkodottabb, mint az ország más vidékein. A település jövőjét láttató képeslapokat az országban sok helyütt kiadták. Szinte mindegyikük ugyanazt ábrázolta, csak a háttérkép volt más és más. Ha jól megnézzük, eleink szinte minden jóslata beteljesült, talán csak a Duna két partját összekötő híd hiányzik a mai napig is (286., 287. kép). 177