Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

szigeten épült fel 1928-ra a városi vízmű szivattyútelepe (223., 224. kép) - a laikusnak is mutatós gépészeti berendezéssel -, valamint a gépészi és gépkezelői lakások. A terület a város egyik kedvelt kirándulóhelye volt. Az 1890-es években utakat, tereket terveztek ide, hogy jobban megközelíthető legyen a horgászatra alkalmas Duna-ág és a Buki csárda. A csárda ma már nincs meg, de a horgászokat ma is szép környezet várja. A belga Lucien Heurotin, droogenboschi lakos 1903-ban kért és kapott a várostól térítésmentesen 30 kat. hold földterületet, hogy az alsóvárosi temető mögött, a Gödöllői út mentén, a Homoki-dűlőben zöldség- és gyümölcshajtató telepet létesítsen. 1906-ban a telepet és az ezzel kapcsolatos jogokat eladta a Magyar-Belga Kertgazdasági Rt.-nek (225-227. kép), amely vállalta, hogy legalább 25 éven át itt fog működni. A társaság a 30 holdon 60 üvegházat épített, melyekben zöldséget, korai gyümölcsöt, epret, őszibarackot, virágot, trópusi növényeket, sőt szőlőt is termesztettek. A társaság több országba exportálta terményeit. Utolsó igazgatósági elnöke Van den Eyende Hektorné (!) és Yvonne voltak, amikor az 1949. évi államosítás után a Váci Kertészeti Vállalaté lett a telep. A „Belga-telep" szomszédságában működött a Fajállattenyésztők Egyesületének váci telepe. A mai Galamb utcában található a Migazzi püspök által létesített magánkonviktus (ma egyházi oktatási központ), ami az 1785. évi kamarai összeírásban már kulcsársági épületként (10., 16. kép) szerepelt. Ezt kapcsolták egybe a püspökpalota alatti kétszintes pincével és alakították ki az uradalom pincészetét (228. kép). A kulcsársági épületben volt a présház, mellette a kocsiszín, s ebben kádak és satuk. Volt itt pintérlak és műhely is. Az épületet 1853-ban modernizálták Alois Cacciari tervei alapján. Ennek során a korábban teljes egészében nyitott és fából készült épületeket átépítették, mivel tűzveszélyesek voltak a püspöki rezidenciára. Valószínűleg 1929-ig, a vízvezeték megépítéséig állt az udvar közepén egy víztorony (10., 16. kép). Az uradalom nem mindig maga kezelte a pincészetet, hanem bérlőkkel kötött szerződést. 1898-tól azzal a Reiszmann családdal, amelyik a Köztársaság úton építette fel házát. Az uradalom 1918-ban alapította meg a Püspök Uradalmi Bérpince Rt.-t, hogy borral nagyban és kicsiben kereskedjen. KÖZLEKEDÉS (4., 5., 7., 8., 12., 14., 19., 31-33., 82., 229-241., 247., 250., 255., 264., 273. kép) A dunai révátkelőhely bal parti kikötője a török korban a mai Eszterházy utca végében (82. kép) volt, a túloldalon a Pokolcsárda mellett (230., 247., 250., 255., 273. kép). Helyét valószínűleg 1764-ben, a Migazzi-híd (82. kép) építésekor változtatták meg, és 1889-ig, a híd lebontásáig, a Rév köz alatt volt. A rakpart kiépítésekor került a révkikötő (31-33., 82., 229., 264. kép) a mai helyére, a Híd (ma Eszterházy) utca „irányába". Csak a feljáró helyzete volt más. A révközlekedés jogát általában bérlőknek adta ki a város. A személyszállítást Vác és Tahi között csavargőzösökkel bonyolították le. A csavargőzös (propeller) állomás 1872-től közvetlenül a Petróczy utca sarkától északra volt. 1889 körül helyezhették át az Eszterházy u. végére, a megszűnt hajókikötő helyére (31., 33., 230. kép). 1895-től 1901-ig a Váci Helyiérdekű Gőzhajózási Rt. működtette, de 1901-től a város vette saját kezelésébe, megvéve a Fürge nevű hajót. A későbbiekben a Vác, a Pokol és a Fürge nevű hajó szállította az utasokat. Az Első Cs. Kir. Duna Gőzhajózási Társaság (Erste Donau-Dampfschiffahrtsgesellschaft - DDSG) hajója 1840-ben kötött ki először Vácott, s ezután a menetrend szerint közlekedő hajókkal is el lehetett jutni Pesten át akár Bécsig is (4-, 5., 7., 8., 19., 231., 236. kép). Az első hajóállomás 1930-ig a mai Petróczy utca végében levő U alakú, ma is álló épületben volt, egybekötve a patkós báljairól híres Fehér Hajó vendéglővel (5., 232-234- kép). A társaság 1872-ben egy második hajóhidat is felállított az Eszterházy utca végén, ami 1889-ben megszűnt, és ezt követően a fegyház alatt létesített hajókikötőt (31., 33., 235., 236. kép). Ez már az átalakult, új nevű társaságé, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTER) kikötője volt. Mellette cseresznyevásárokat tartottak. Magyarországon 1846-ban nyitották meg az első, pestváci vasútvonalat (12. kép), s építették fel a ma is meglevő vasútállomást (14-, 237. kép). Az épületet először 1907-ben bővítették vendéglővel, majd 1931-ben nyerte el mai neobarokk formáját (238-241. kép). A pályaudvaron 1869-ben építették meg a második vágányt. VENDÉGLÁTÁS (külső borító, 15., 36., 4L, 44., 75-79., 168., 184., 242257., 268., 273., 274. kép) A főtéri Kúria (36., 4L, 44., 184., 242., 243. kép) korszakunkban szállodaként működött, de az 1880-as évektől nagytermében rendszeresen tartottak színházi, mozi- (Curia mozgó) és ismeretterjesztő előadásokat, hangversenyeket és bálokat, rendeztek kiállításokat. 1952-től a Váci Magasépítő Vállalat irodája, majd SZTK-rendelőintézet működött itt. Jelen175