Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

kép). A fegyházat már a 19. század közepétől védték kőfallal, de ezt követően többször is átépítették (külső borító, 21., 22., 154., 155. kép). A 20. század elején a fegyház alatti részen új védfalat, 1912-re kereskedelmi rakpartot (158. kép) alakítottak ki. Az Eszterházy utca és a fegyház közötti részt 1926-ban kövezték ki, építettek lépcsőlejárókat (34-, 235. kép) és alakítottak ki révlejárót (33. kép). 1935-ben a korzó és a házsor között vezető út mellett, a házak előtt alakítottak ki gyalogjárót és előkerteket, melyeket végig támfallal és kerítéssel öveztek. Ezek részei itt-ott még ma is láthatók. Ekkor helyezték mai helyére a zenepavilont, ami addig a püspökpalota kerítésén állt (20-22., 269., 27L, 273. kép). 1942-ben állították fel az országzászlót (20. kép). A Duna-part feltöltése az 1960-as években folytatódott, újabb területeket hódítva el a Dunától. Rendezése napjainkban is tart. A korábbi évszázadok folyamán a város több szálon kapcsolódott a Dunához, mint manapság. Mint ivóvíz- és élelmiszerforrást, közlekedési utat, kereskedelmi és iparűzési színteret, energiaszolgáltatót a vízimalmoknak, „mosodát" és szennygyűjtőt egyaránt használták, de az árvizek miatt veszélyforrást is jelentett. E sokirányú kötődést tükrözi, ahogyan 1877ben a következők szerint szakaszolták a Duna-partot és vetették ki a kikötési díjakat: 1. A Füzestől a püspöki kert végéig: épületfa lerakodása, feldolgozása, vízi járművek tatarozása és építése; széna, szalma, zsúp és egyéb takarmányneműek tárolása; szén- és tüzelőfa lerakodása és katonai mosoda. 2. A püspöki kerttől a Csiszár-féle házig (Petróczy u.): építési, utca- és járdaburkolati anyagok, égetett anyagok. 3. Lóúsztató és vízmeregető hely (Petróczy u. végében). 4. A sörházi kertajtóig (Fürdő u.): tímárok, ruhafestők talpjai, halászok bárkái, csónakjai és apróbb vízi edények. 5. A Sörház-kertajtótól az Eszterházy utcáig: rêvés révedények. 6. Duna fürdőhely (38 m). 7. Épített rakpart: gőzhajó kikötő. 8. A rakparttól a fegyház alsó sarkáig (335 m): vásáros, heti és helyi hajók rakodóhelye. 9. A fegyház alsó sarkától a Kopp-féle házig (a mai Molnár u.): ölfa- és épületanyagok, valamint a fegyházi uszoda. 10. A Kopp-féle háztól a beltelkekig (talán Bükiig): vegyes lerakodások, vízi építkezések. A 19. század végétől más jellegű szálak is kötik a városlakókat a Duna-parthoz. A ícor^ó (21-30., 269. kép) kiépítése már elsősorban a célból történik, hogy a város rendezettségét, szépségét növeljék. A Duna-part mint kellemes lakókörnyezet is felértékelődött. A Dunát egyre többen használták fürdőzésre és sportolásra (19., 247., 254., 258., 264., 265. kép), és a szűkös területen a hivatalnoki réteg módosabb képviselői villákat és házakat építettek (23-25., 27., 273. kép). Ezek közül különlegességénél fogva is kitűnik a két HübschU villa (23—25., 233., 273. kép). Az alsó nemcsak külső formája, díszítése miatt, hanem azért is, mert ez volt a városban az első betonépület. A felső (ma Petróczy u. 5.) azért, mert az egykor a Szentháromság téri Werner-féle postamesteri ház udvarán leégett magtár (4-, 5., 9., 21., 22., 269., 271. kép) helyén épült fel, tömbszerű alakjával emlékeztetve a régi épületre. (A magtárat a Váci Múzeum Egylet használta raktárként néhány éven át.) A Duna-part mégsem vált előkelő lakónegyeddé, nem alakult ki villasor (9., 21., 22., 27-29., 31., 34., 35., 269. kép). Ennek oka talán abban rejlik, hogy a Dunához kapcsolódó tevékenység inkább gazdasági jellegű volt, és a folyó közelében élők a kevésbé módosabb társadalmi rétegekhez tartoztak. Továbbá a Duna mint fürdőhely nem számított különlegességnek, főleg a helyieket vonzotta, akik a városban bárhol lakva könnyen megközelíthették. A Duna-parton látható a Hegyes torony (35., 265. kép), az egykori városfal része, a város egyetlen épen maradt középkori épülete. A török hódoltság után a püspöki úriszék által elítélt rabokat tartották itt, ennek megszűnte után a főszolgabírói hivatal bérelte ki fogház céljára néhány éven át. Ma egy lakóház része. Alatta található a Váci Sportegyesület csónakháza (265. kép). A Duna-part akkoriban - és ma is - nem építményeivel vonzotta az embereket, hanem kiváló természeti adottságaival. A Duna és a korzó együttesének valóban alig volt és van párja az országban. A FŐTÉR (5., 7-9., 11., 13., 28., 29., 36-58., 70., 103., 112., 145., 184-, 185., 242., 243., 259., 266., 267., 270., 273., 274. kép) A város főtere - korábban Nagy, Piac, Városház, Konstantin, ma Március 15. tér - és közvetlen környéke a 18. század utolsó harmadától a polgári élet központja volt. Itt összpontosult az igazgatási, kereskedelmi, közlekedési és kulturális tevékenység. Itt volt a városháza, a piac, számtalan üzlet, takarékpénztárak, bankok, a gyógyszertár, ide futottak be a fő közlekedési utak, itt voltak a színházi előadások, itt működött a zeneiskola. A főtérnek e szervező ereje kisebb mértékben a mai napig megmaradt. Mellette létrejöttek a kisebb tereken, forgalmasabb utcákon a köz- és társasági élet kisebb színhelyei, mint pl. a Kossuth tér a kávéházaival és mozijával, a Széchenyi utca a boltjaival, majd később az egykori Vásártéren a Reménység kultúrház és sporttelep. Deákvár a mai napig megmaradt lakónegyednek, és csak néhány olyan intézmény alakult ki a területén, melyek a közvetlen ellátást szolgálták: üzletek, vendéglők, egy-egy iskola és óvoda, templom.