Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

RÉGI VÁROSÁBRÁZOLÁSOK (1-5. kép) A városról számtalan metszet és városábrázolás maradt fenn. Ezek közül néhányat a helyi kereskedők is kiadtak képes­lapjaikon. A 15. századi, Mátyás kori várost bemutató képeslap (1. kép) nem valósághű, később keletkezett metszetek alapján készített rekonstrukció. Az 1777. évi egyházmegyei sematizmus­ban jelent meg S. Mansfeld metsző neve alatt. Később több kiadványban is közzétették. A sok török kori ábrázolás közül egy 1688-ban kiadott metszet (2. kép) a már kissé romos várost mutatja. A háttérben Nógrád vára látható. A várost délről bemutató rajzot (3. kép) L. Rohbock készítette, mely 1857-ben jelent meg először. Jacob Alt (1789-1872) osztrák festő többször járt Magyarországon és készített metszeteket, litográfiákat az ország városairól és tájairól. Egyik képe 1853-ban (4- kép), a másik 1871-ben készült (5. kép). LÁTKÉPEK (3-15., 273., 274. kép) A várost több pontról nézve ábrázolták a századok folyamán. A legteljesebb panorámát a Naszály-hegyről készített képeslapon (6. kép) láthatjuk, de ez inkább csak a környezetbe belesimuló várost láttatja. A legplasztikusabb képet a Szent­endrei-sziget felől (4-, 5., 7-9., 273., 274. kép) mutatja a város, és ezért leggyakrabban ebből a nézetből ábrázolták. A város többi kiemelkedő pontjáról, a templomtornyokból (3., 10., 11., 14., 15. kép) és a Kálvária-dombról (12., 13. kép) készített felvételeken csak a város egy-egy részlete látható. (Ma is érde­mes innét széttekinteni a városon és környékén.) Ezek közül is legérdekesebb az 1898-ban készült kép (14. kép), mely a nagyobb átalakulás előtt álló várost tárja elénk: a vasúton túli terület beépítetlen, a Széchenyi u. még nem épült ki a vasútállomásig, nincs még Deákvár, még érintetlen a Naszály, és a Vásártér hatal­mas területén is - melynek kb. a fele látható - még csak néhány üzem telepedett meg. Ezek voltak a várost körgyűrűszerűen övező ipari terület első képviselői, mivel korábban a legtöbb manufakturális jellegű műhely még a város belterületén létesült. A DUNA-PART (külső borító, 4-, 5., 7-9., 16-35., 113., 119., 154-156., 158., 232-236., 247., 254., 258., 264., 265., 269., 271., 273., 274-, 286. kép) A Duna-part a korábbi századok folyamán sokkal mozgal­masabb képet mutatott (4-, 5., 154- kép), mint napjainkban. Hiszen számtalan tevékenység itt zajlott: vízvétel, rév- és hajó­közlekedés, halászat, mesterségek gyakorlása (pl. tímármester­ség, malomtartás), állattartás (itatás, fürösztés). Nem utolsó sorban a Duna a város szemetének és szennyvízének „gyűjtő­és szállítóhelyeként" is fontos szerepet játszott. Az áldatlan állapotok, a bűz és a szenny ellen, valamint a város „csinos­ságának" érdekében minden újonnan érkezett püspök hozott intézkedéseket. A 18. század második felében Migazzi Kristóf püspök rendelkezett, hogy a „város lakosainak javára és egészségére" a port, szemetet a városban gyűjtsék össze, és az odarendelt szekerekkel hetente vigyék le a Dunára. De még a 19. század végén, a 20. század elején kiépített csapadék- és szennyvízcsatorna-hálózat is mind a Dunába vitte a város szennyét (és egy részét viszi ma is). A Duna-part rendezése már Kollonits Zsigmond püspök idején megkezdődött, aki 1715-ben elrendelte a part kikö­vezését. A védfal, út, árok és új házak építését Migazzi Kristóf püspök is szorgalmazta az 1760-as években, és egyúttal sétahellyé is tette a partot. Az 1775. évi árvíz azonban mindezt megsem­misítette. Ezt megelőzően a ferencesek 1771/72-ben (5., 7., 8., 16., 119. kép) majd Kámánházy László püspök 1813-ban épített védfalat (19. kép) a parton. A város újból 1849-50-ben tervezte védfal kiépítését, de erre csak 1864/65-ben került sor a Tímár utcától a Fürdő utcáig (5., 16., 17., 18., 232. kép). 1888-ban elfogadta a közgyűlés Péts Sándor városi mérnök Duna-parti rendezési tervét. Ennek alapján építették ki 260 m hosszúságban az Eszterházy utcától a Petróczy utcáig, azaz a révtől a hajóállomásig a Mária Terézia-rakpartot (ma Ady Endre sétány), hogy egyidejűleg a város „legkedveltebb sétahelyévé" is tegyék (7., 21-30., 269., 271., 273., 274. kép). Nem kis büszkeséggel számolt be az addig elvégzett munkákról Gajáry Géza polgármester 1891-ben. Eszerint „...a város rendezése és szépítése érdekében oly mérvű munkálatokat és műveket létesített, aminőkkel kevés vidéki város dicsekedhetik". Az 1893-ra befejezett munkák során a rakpartot a budapesti országház előtt felszedett és a városnak ingyen átadott 256 m vaskorláttal kerítették el. Három vaslejárót alakítottak ki, felszereltek 7 nagy vaslámpát, a partot fásították, járdát építettek és megtiltották a szemét lerakását (külső borító, 9., 28., 29., 269.

Next

/
Oldalképek
Tartalom