"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - III. Újratelepülés és nagy építkezések - a barokk virágkor (1686 -1848)

11. Mi okra való nézve hordozod magaddal azon gombolyagh fonalai és mire való? 12. Hol tanultad s kitül, hogy ezen fonalakkal illy módon kölletik cselekedni? 13. Nem de nem neked a ' Pokolbéli Ördögökkel Szövetséged vagyon, és mitsoda ördöngös s igékre tanitottak, és annak hany esztendeje már. 14. Hogyan jutottal te azon ördöghöz, és minek nevezte magát azon ör­dögh. 11. Azon fonalat én két Karatson között fonattam, és azzal imádkozván, minden némü ereit vele megh mértem, azon mészáros ujjait, kezeit, lábait ki feszit­vén őtet kereszt formára 3 csomót kötöttem rajta, és keresztet vettettem vele mondván Dütsössig az Attyá­(na)k etc. és áztat az feő feinél öszve vagdaltam a' mosó fán, mellyet Ürömnek gyökerében gyukván, az Vas fazéknak fenekire tettem, imádkozván két Mi­atyánkot, és két üdvözletet. 12. Ell álmodtam, és álmomban maga a' B(oldogságos) Szűz Mária tanított, mondván köves[s] engem és illy for­mán tselekedvén, Segits és gyógyíts Embereket. 13. Semmi sintsen, mert Sz(ent) Gyónásra Soha sem mehetnék sem pedig a' Sz(ent) neveket nem említhet­ném mind addigh megh Szövetségben volnék vele, volt ugyan azelőt, és hét esztendeig a' Sövegem mel­lett hordoztam, mely is tsak egy darab papiroska volt, irás volt rajta, de nem lehetett ell olvasni, és ha m in­gyárt ell vettettem is, avagy valakinek adtam, azonnal visza jött hozzám. Sokszor ingerlett arra, hogy vere­kedgyem az Emberekkel, embert öllyek, én pedigh sokszor megh haragudtam reája, öszve vertem balta fokkal mind a' mákot, de megint tsak hamar egész lett mind az előtt azon papiros, akkor nem is gyovonhat­tam, igireteket pedigh tett, hogy erős leszek, Emberiül sem félsz, koczkázásban nyertes lészen. 14. Székes Fehérváron már felesiges lévén, bizonyos öregh Aszony Kisárne névü, lévén nekie egy Me­nyetske Leánya, azon Leányához babonázni kivánt, a' holis bizonyos Fegyverviselő Vasas Németh Kato­nákkal a' Kortsmán öszveveszvén, engemet meghver­tek, és megh is Szúrtak, a' hol is ott lévén azon babo­názó Aszony, azonnal hazavittek házokhoz, kit is minthogy nagyon megh üsmértem, Másik Anyám­(na)k hittam, mihelyest pedigh házokhoz vittek, megh részegítettek és az öregh aszony biztatott, hogy ád ő nékem olly mestersiget, hogy 12 embertül sem fogok félni, koczkaban és játékokban Szerentsés leszek. De elsőben, hogy az Ur Istent és Isten(ne)k minden Szen­tyeit megh tagadgyam és ellenek mondgyak, részegh lévén fölöttébb, úgy hogy aligh voltam eszemen is, mind azon által, áztat meghértettem a' mire kért, és mondottam, hogy hogy tagadhatnám megh, Én a' B(oldogságos) Szüzet soha sem tagadom megh. Kire az ördögh feleié már akkor azon papiros az Aszony­(na)k kéziben lévén, hogy erős leszel, 12 embertül sem fogsz félni és mindenekben Szerentsés leszel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom