"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - III. Újratelepülés és nagy építkezések - a barokk virágkor (1686 -1848)

Kelt Váczon püspöki lakunkban az ezerhétszáz negyvennegyedik évi Deczember hó 3 1-ik napján, Gróf Althann Mihály Károly Érsek, Váczi Püspök F Varázséji Béla dr.: A váci Rókus-kápolna története. Vác, 1930. 6-9. A magyar fordítást közli Karcsú Antal Arzén: Vácz története. Vácz, 1880-1888. 1/86-88. Az eredeti oklevél lelőhelye VPKL Acta mixta parochiarum Vaciensium. 1749. május 5. A görög kereskedők szabadalmat kapnak r, gr. Althann M. Károly, a sz(eráfi) r(end) b(irodalmi) grófja, Goldburg és Murstettenben szabad báró, érsek, váci püspök [...] tudtul adjuk, hogy mink a jó rendre és onnét függő közjóra tekintettel lévén, ezen püspöki, Vác székvárosunk híveinek, az üzérkedők és kereskedőknek, Pap Tamás szintén kereskedő által hozzánk benyújtott legalázatosabb folyamodványukra hajolva, megengedtük légyen, miszerint a nevezett üzérkedőink a mi uradalmi védnökségünk alatt egy társulatba összeállhatnak, és kisebb, de csak kereskedelmet illető dolgokat, magok közt, a kereskedelmi szokás módozata szerint, megvizsgálhatják, elintézhetik s alantosaikat, de csak a csekélyebb, legföllebb 10 frtnyi bírságot meg nem haladó ügyekben, büntethetik és javíthatják; a nagyobb fontosságú eseteket pedig nekünk vagy tisztviselőinknek bejelenteni tartoznak, mint azelőtt is tartoztak; - és minthogy továbbá ezen kereskedők társulata fölajánlja magát és ígéri, miszerint illő áron e várost a szükséges cikkekkel ellátandja, ennélfogva akarjuk, és mind tisztviselőinknek, mind pedig a bírónak, e székvárosunk tanácsának megparancsoljuk, miszerint a fönt nevezett üzérek és kereskedőket a város jelen állapotában további díj-emelés nélkül, midőn a hely nagyobb népessége miatt, a jövő időkben a szükség úgy kívánná, fönntartsák és fönntartassák, és meg ne engedjék, hogy az országos vásárok idején kívül, a mi üzéreink és kereskedőink sérelmére, idegenek vagy külsők, semminemű árucikkeket, kivévén szalonnát, zsírt, vagy más ilynemű tárgyakat, melyek a lakosok napi szükségeire szolgálnak, az uradalom részére eső elkobzás büntetése alatt, magánlag, annál kevésbé nyilvánosan bármely ürügy alatt eladni ne merészeljenek. Ellenben köteles lesz a kereskedők mondott társasága oda ügyelni, hogy a lakosok jó és valódi cikkeket, és amennyire lehetséges, csekélyebb áron szerezhessék be. Minthogy pedig nekünk különösen szívünkön kell feküdni az Isten dicsőségének és az ő parancsai megtartásának, s nemkülönben a religio tekintetében kir. törvények és rendeleteknek, ennélfogva parancsoljuk és rendeljük, hogy rendes ünnepeket azon kereskedők, még az orthodox hitet nem vallók is, pontosan megtartsák, és engedetlenség esetén, a kegyes célra alkalmazandó bírságokat minden vonakodás nélkül, a lelkiekbeni időszerinti helynökünk vagy tisztviselőinkjelesen teljhatalmú tisztünk parancsára, amidőn és ahányszor vétkeseknek találtatnak, letegyék, és ne merészeljenek, bármely ürügy alatt, az ő religiójuk magán-gyakorlatát behozni, vagy bár a legkisebbet is megkísérteni, ami csak távolról is e gyakorlatot mutatná , úgy szintén valamely, a hazai törvények és kegyes kir. rendeletek által tiltott gyülekezeteket tartani, kivévén az üzlet szükségét, súlyos büntetés alatt, mind a személyekre, mind pedig javaikra nézve. Ami