"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)
Írásos emlékek - II. Török idők (1526 -
lenség futásnak eredni és pedig a tatárok és spahik Pestnek, a janicsárok meg Vácnak vették útjokat nyomban üldöztetvén a császáriak által. Mialatt a császári lovasok, dragonyosok és horvátok az ellenséget üldözék, utánnok iramodva, a lotharingiai hg. Stahrenberg gr. tábornaggyal együtt elhatározták „Vác városka" megtámadását is és azonnal 6 zászlóalj fegyverest vezényeltek közelébe, a várost erősen lövették, különböző pontokról sok vetgolyót szórván rá. [...] kénytelenek voltak [a törökök] a városból, nagy gyorsan a várba visszavonulni, melyet aztán a császári hadvezérek szintén hét pontról lövettek és pedig oly bőven szórták be a várba a gránátokat és golyókat, hogy a megrettent ellenség rövid időn nagy rivalgások közt könyörgött békeszerződésért, minden holm iáikkal kies elvonulni kívánván. Mivel azonban rajok nem hallgattak, hanem éji 11 óráig a gránátok és golyók őzönként szórattak a várba, a végszükség által kényszerítve általános zajongás közt tudaták a császáriak vezéreivel, hogy az ő belátások és kegyökre megadják magokat és erre a várkaput megnyitották. Mire a 800 főnyi őrség, a csatából elmenekült 600 janicsáron kívül és két aga fogságba ejtetett, a nőket pedig, előbb kifosztván őket, a győztes hadfiak, kora reggel Sz. Endre szigetére átbocsátották. Mint hírlék, ezen ütközetben 1300 török hullott el, köztök a budai vezír is, ki igen különös látványt nyújtott szerfölött vastag kövérsége miatt, a nyilvános úton egészen összevagdaltatva találtatván, míg két aga és több száz török fegyveres a fogságba került." F Karcsú Antal Arzén: Vácz város története. 1IX. Vácz, 1880-1888. 1/62-64. Karcsú egy korabeli német forrást közöl magyarra fordítva, melyet nem nevez meg. M ' V. Lotharingiai Károly Lipót (1643 -1690) hadvezér, 1683-tól a császári és a birodalmi hadakfővezére, részt vett Mo. török alóli felszabadító háborúkban. 1684 októbere - novembere A törökök visszatérnek a városba alán el sem hinné senki, ha elmondanánk neki, mekkora volt az éhínség a városban [ti. Budán] és a városon kívül, a császár őfelsége seregének táborában - ott, a táborban már úgy éheztek, hogy a katonák élelem és eleség híján már sem állni, sem ülni nem bírtak sema táborban, sem a mezőn, A váci vár 1680 körül sem sátraikban. [...] Midőn látták, hogy nem maradhatnak meg ebben a nyomorúságban, elvonultak a város alól, elvonultak mirólunk, mentek az útjukra: bi-
