"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)
Írásos emlékek - II. Török idők (1526 -
a* 89 °& volból előhaladni, mely is Váctól a hegységig egy félóra-távolnyi szép vonalat képezett; [...] Az így fölállított szép csatarendben lovagoltak a tábor egyik végétől a másikig a lotharingiai herceg és gr. Stahrenberg tábornagy, a következő szavakkal buzdítván és lelkesítvén a gondjaikra bízott sereget: „Küzdjetek most bajnokilag a kereszténységért, harcoljatok, mint becsületes és hős emberekhez illik; és akkor meggyőződve lehettek, hogy a jó Isten nekünk győzelmet adni fog." [...] Aközben a vezénylők az első lövést tétették az ellenségre és ezzel éppen sz. László király napján déli 12 órakor a csata megkezdve lön. Mire a lövészek közé rejtett ágyúk derekasan tüzeltek az ellenségre és ebben nagy károkat tettek. Az ellenség azonban nem tüzelt az ágyúkból, hanem annál erősebben lövetett a puskákból és sokan nagy dühvel rontottak a császári sereg balszárnyának a kétszeri tüzelés közben, hogy azt tönkre tegyék. De annak tagjai erősen tartottak össze és a gyalogok a lovassággal együtt oly hősileg küzdöttek, hogy az előrenyomult török had kénytelen volt ismét visszahúzódni; de csakhamar heves lön ismét a küzdelem és a két fél egészen összevegyült a harc hevében. Ilyen lévén a helyzet, gr. Stahrenberg tábornagy oda vezénylé tábora egy részét, hol az ellenfél ágyúi állának és két század lovassal elűzé onnét az ellenséget, melyet nyomban követett vitéz katonáival gr. Stahrenberg; a janicsárokat megfutamította, noha ezeknek két basa sietett segítségökre lovas embereikkel. Miután ezekből a két basával együtt száznál többen elestek, a többiek hanyatt-homlok rohantak vissza seregük zöméhez. Ezek így lévén, a lotharingiai herceg jeles haderejével a nevezett tábornagy segítségére vonult előre és bátran rontott az ellenségre, oly hősileg küzdvén, hogy alatta még lovának fejét is szétzúzta egy golyó. Végre kénytelen volt az elAz utolsó török elleni csata Vácnál (1684)
