"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)
Írásos emlékek - II. Török idők (1526 -
A másik az adófizetésre vonatkozik. Szent György ünnepére 50 forintot és Szent Mihály ünnepére hasonlóan 50 forintot kelljen a censusért fizetniök. Előhozták Almassi úr írását, amelyben a polgároktól felvett 100 forintról elismervény volt adó fejében, valamint ugyanott utólag beírva 25 forint a kocsmáitatásért. Ezen előhozott levél alapján kísérelték meg, hogy évenként az adó fejében 100 forintot fizessenek, és 25 forintot tartozzanak adni a kocsmáitatásért. Valójában ezen írás nem tartalmazta azt, hogy ők évente 100 forintot adtak, sem az évenkinti 25 forint kocsmáltatási összeget, hanem csupán a bizonylatot, hogy Almassi úr 100 forintot átvett tőlük. Megkísérlem, és én sem kérek többet a cenzusért meghatározott időre. Valójában a kocsmáitatásért kezdetben fizetniök kellett a polgároknak. Amit ennek előtte nem fizettek, most lehetséges, s így egy időszakra 25 forintot fizettek. 1622. április 6-án hozzám, Dallos Miklóshoz küldték Botos András, valamint Szabó János váci esküdt polgárokat, akik elmondták, hogy kezeskednek a szolgáltatás elvégzéséről, meg hogy egynéhányan egyszer s másszor kocsit adtak a püspök uraknak és elődömnek, Almassi úrnak. Az összes decimáért 400 forintot kellett adniok. A tizedek felét bérbe adtam Ezterhassi Pál úrnak, a nógrádi kapitánynak 200 forintért, a másik felét hasonlóan 200 forintért maguknak a polgároknak. Elmondják, hogy kiváló szőlőhegyeik és boritaluk van a Naszály szőlőhegyen, és már egynéhány év óta ezek hozamának tizedét lefoglalták az elhagyott Naszal falu hozamának a tizedébe és egyesítették a váci polgárok tizedével, azoknak szándékával egyetértésben. Elhozták Peck Leopold valaminő pátens levelét is, amelyet az 1620-as évnél nyitottak fel, amely azt jelzi, hogy a váci polgárok évi cenzusa 100 forint volt. Valójában a váci decimák árának fele béreként, amelyhez hozzájárulnak még a gyadai, chelőtei és naszalyi decimák, 20 forintot határoztam meg. Ugyanezen levélnek a hátlapjára ráírtam ezeket és visszaküldtem nekik. Ezenkívül Gyada, Chelőte és Naszály tizedeit, hozzáadva a váciakhoz, mivel azelőtt ezen helységekben elkülönített árendálás folyt, és az egységes kezelésük kárt okozott, ők ezen okokra hivatkozva a mondott jövedelmet elvállalták, de nekem és utódaimnak letagadni nem lehet. Azért tehát elkülönítettem Gyada és Chelőte tizedeit, és pedig az 1622-QS esztendőbeli naszali tizedeket is, hogy magukra vegyék, megengedtem, hogy a váci tizedekkel együtt adják meg, a szőlőművelést nekem megtagadták. Mégis hozzáfűztem, hogy a birtokszámlálásban is legyen különítve a naszali birtok a vácitól, fizetnek évente vagy egy aranyos rojtozatú párnát, vagy egy selyempárnát, vagy egy perzsaszőnyeget. A váciak azt mondták, hogy egykoron a téglaházakért járó censusért 1 forintot s másfélékért 50 dénárt adtak és nem többet. De a tizedekért nem elegendő. F Rusvay Tibor Varga Lajos: A XVII. század eleji Vác történetének egyik forrása. Vác, 1992. Váci füzetek 1. 13 16. Latinból fordították a szerzők.
