"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)
Írásos emlékek - II. Török idők (1526 -
állnának el a rajtaütésektől, nekünk vagy a Haditanácsunknak, vagy főkapitányunknak, vagy helyettesének tüstént jelentse, s a továbbiakban az említett kapitány elgondolása és parancsa szerint járjon el, az ellenséges erőszakot verje vissza ereje szerint és védje meg birtokunkat. Ha a hadiszerencse révén a törököktől zsákmányt szerezne, a neki kijáró résszel megelégedve - a megmaradt részt a szokás szerint ossza széjjel a kapitány; mindig megőrizve számunkra a fogságba esett basákat, szandzsákokat és bégeket. 10. A lándzsatörést, a dárdavívást s a párbajt ne engedje meg a mi tudtunk és határozott engedélyünk nélkül. 11. Megbízható portyázókat tartson a kapitány, akiktől értesülést szerezhet, ha veszély fenyegeti birtokunkat, vagy ha az ellenség támadást tervezne a vár vagy valamelyik helység ellen, s ezt először nekem vagy a Haditanácsnak vagy a főkapitánynak minden módon jelentse, hogy neki vagy nagyobb haderővel vagy más szükséges hadi eszközökkel időben segíteni lehessen. 12. Éberen őrködjön a kapitányunk, hogy váratlan tűzveszély miatt kárt ne szenvedjen a kastély (castellum), s miként ő esküvel kötelezte magát a kastély megoltalmazására, ugyanúgy a többi szolgálatot teljesítő tisztet és katonát esküjük megtartására kötelezze, a gyanús személyeket s főként a szökevényeket tartsa távol, ne vegye védelmébe a vagabundokat, a martalócokat, akik mind a törökökre, de a keresztényekre is veszélyt jelentenek. 13. A kapitány, a többi tisztségviselő és katona a kastélyt ellenség kezébe ne adja. azt számunkra, törvényes örököseink és utódaink számára életük árán is megtartsa, megőrizze és megvédelmezze. 14. Legyen a kapitány a mi barátaink barátja, ellenségeink ellensége, zavargást ne keltsen, ne tűrje, hogy katonái az alattvalókat ingereljék, semmi olyat, ami a mi becsületünk, méltóságunk és érdekünk ellen van, sem titkon, sem nyilvánosan, sem személyesen, sem követei révén ne tárgyaljon. Senkinek a meghívására összejövetelre vagy megbeszélésre, ahol ellenünk vagy katonai megbízottunk ellen beszélnek, el ne menjen, se katonáit el ne engedje, sőt ha ilyenre sor kerülne, jelentse nekünk. Amikor tőle a várat s a kapitányságot vissza akarjuk venni, azonnal és vonakodás nélkül engedelmesen adja át a hadi felszerelés- és készlettel együtt, ahogy átvette. Ha pedig a kapitány, ne adja Isten, meghalna, a vár tisztségviselői és többi alkalmazottjai, katonái, esküjük szerint, minden kivételt kizárva, ugyanezt tenni vannak kötelezve. 15. Valahányszor a speciálisan megbízott várfelügyelő küldöttség a várat meg akarja tekinteni, az élelmi készletet és a hadi felszerelést meg akarja szemlélni, a katonákat felül akarja vizsgálni, erre lehetőséget kell biztosítani. Viszonzásul a hűséges munkáért és őrködésért a kapitányságba való beiktatása napjától kapitány személyére fizetés havonta 125 rhénes forint pénzt; 100 lovashoz 62 rhénes forint 30 krajcárt jelzésre két trombitást és dobost egyenként 4 rhénes forinttal. A hírszerzőnek 20 rhénes forint. Összesen 223 rhénes forint 30 krajcárt tesz ki ez az összeg. A vicekapitány 31 rhénes forint 15 krajcárt, a várőrző vitézek közül pedig a lovasok 250, a gyalogosok 300, az öt tűzmester, ahogy a zsoldjegyzékbe be van írva, annyi zsoldot kapnak. A dolgokhoz és időhöz mérten vagy több vagy kevesebb német katona is rendelhető e vár védelmére, ezt a jogot teljességgel fenntartjuk magunknak. F Jakus Lajos: Vác török kori történetének írott forrásai (1543-1686). In: Váci könyvek 4. (öj sorozat) 75- 77. (A szöveget nem eredeti nyelvezetében, a záró részt elhagyva közölte a szerző.)
